Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Szilágyi István: Kálváriák
Megyénk második jelentős stációs kálváriája a szombathelyi volt.3 Keletkezési körülményei ismeretlenek, úgyszintén ideje is. Első írásos említése 1737. február 2-án kelt. Ebből megtudjuk, hogy néhai Advent Tisler Gergely szőlőjét végrendeletileg a kálvária épületére hagyja. 1747-ben Thury Krisztina asszony hagyott szőlőt a kálváriára, majd már mint „néhai”, „ezen Szombatheli hegyen kezdett Kalvaria épületére bizonyos darab erdőt...” 1752-ben. 1747-től már folyamatosan vannak egyéb adataink is, elsősorban városi számadások. Ezek egyikében található a kálvária kápolna építési szerződése. A benne leírt épület bizonyíthatóan már nem az első ott. A régit azonban — valószínű szakszerűtlenségből adódó rossz állapota miatt — le kellett bontani. Az 1752-ben kelt szerződésben Sturm Kőműves János szombathelyi mester vállalta kivitelezését, de befejezésében halála akadályozta meg. Özvegyét Wechter János József kőműves vette feleségül, aki ezzel a munkát is örökölte. A kápolna két homlokzati toronnyal készült. Ügy látszik, nem alapozták le eléggé, mert már 1806-tól fogva zárva volt a falak és a boltozat repedései miatt. 1816-ban rendbehozták, de a végleges kijavítása 1821-ben, ill. 1822-ben történt csak, amikor a tornyokat lebontották, új tetőt és egy favázas kis tornyot készítettek. A századfordulóra ismét nagy tatarozás vált szükségessé. Ekkor szintén két tornyot csináltak, de a szentély rész mellé, az épület külsejét pedig neogót elemekkel alakították divatossá. Ma is ebben az állapotban látjuk a kápolnát, amelyhez 1906 után a karmelita apácák egykori rendházát építették. A kálvária stációi kezdetben a mai Zsirai Lajos (egykor Kálvária) utca mentén álltak, a városon kívül. 1828-ban az addigi mezei utat kitűzeti a város, és annak a mentére tizennégy új stációt készíttet. A kis építményeket falazottan, fehérre meszelve, cserepezett nyeregtetővel csinálták meg. Képfülkéikbe Gerig Károly festette a stációképeket. Mivel ezek hamar tönkrementek, 1852-ben Érti Alajos soproni festővel csináltattak újakat. Amikor Szombathely terjeszkedése nyugati irányba is megindult, a stációkat a kápolna köré a dombvonulat szélére helyezték. Ez 1883-ban történt Wälder Alajos tervei szerint, s megmaradt egészen addig, amíg a zárda bővítése során át nem kellett helyezni azokat a kápolnától délre eső út mellé. A kálváriához remetelak is tartozott. Első ismert lakója 1744-től Hangi Menyhért, akit Lew Pál, Scholenberger Egyed, majd Windsberger Dániel követett. A számadásokban elsőként Halbedl Marton Hilarion szerepel, aki 1785. jún. 3-án halt meg. II. József intézkedései során Szombathelyen is megszűnt a remeteség. A feladatok azonban megmaradtak, ezért később is laknak itt templomszolgák. Ezeket a nép századunk elejéig is remetének nevezte. A remetelak utolsó lakója Stancsics Ferenc volt. Halála után, 1908-ban lebontották a feleslegessé vált épületet. A mai kálvária a nagy város háztengerébe beszorulva elvesztette attrakti- vitását. Városképi jelentősége egyedül a rávezető utat vizuálisan lezáró kápolnájának van. Kőszeg és Szombathely között fekszik Gencsapáti. Egyik ősközsége, Német- Gencs régóta Szentkút járói volt nevezetes. Ez a környékében kedvelt búcsú járó hely a falut nyugatról kísérő dombvonulat lábánál található. Közepét egy nagyobb kápolna alkotja, amely előtt három kereszt van. Az egész körül U alakban helyezték el a tizennégy stációt. Sem a Szentkút, sem a hozzá kapcsolódó kálvária keletkezéséről nincs elfogadható adatunk. Valószínű, hogy a 18. század 321
