Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 4. szám - Sarkady Sándor: Egy régi téren (vers)
SARKADY SÁNDOR Egy régi téren A régi téren új a tábla. Márvány — az ünnep ürügyén. A másikat jobban szerettem: Az vas volt; egyszerű, kemény. Az aranyport a szél lefújja; A betűk holnap feketék — Kapkodj kalaphoz vagy szavakhoz, Itt emlékezni nem elég. Egy betemetett patak zúg itt, Ropog egy elporladt fahíd; Cingár őrszem dobbantja rajta Ormótlan nagy bakancsait. A szemek szuronyéle villan, És: „Hátra arc!” —, ha áltatod. Ide a jelszó nem belépő. Jöhetsz, ha — mint ő — vállalod. Itt állni kell a sarat sírig. S győzni — hetente hat napig — A világteremtés, a munka, Szikrázó hétköznapjait! A régi szél süvít a téren S harsog ... kelettől nyugatig. Megállsz-e minden förgetegben, Ahogy ő állott ugyanitt? Itt silbakolt a tél havában (Sopron egyik kis közterén) Az emberiség szolgálatára Petőfi Sándor közlegény! 300
