Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám - Pék Pál: Vasból és sugárból (vers)
Villog-e értem a kaszák vasa, s vijjognak-e a vad dalok, ha e földszín sereg már ünneplésen fut át a fölvert tájakon .. ? Mert benyitanak a régi házba, és ajtók lengnek, a szél süvít, falhoz lapul a csikótűzhely, lavórban csonka ég úszik, s ott megy még a kertek alatt vállán a csönddel az Egyfiú, madarak társa, — s meg nem válthat, nem vezet ide visszaút. •. ! + A tenyeremen szorong ma mégis, kit isten békéje meg nem óv, s kiket megóvnak csillag-álmok, s akiért tovább táncolok. hisz nélküle szétmarnak egyszer a fénytelen évek, s majd mi marad, ha vasból, sugárból nem őrizem meg a röpülni-rendelt szárnyakat. . . ?! TÖTH ILA: „SAXA CIVITATIS”
/
