Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 3. szám - MŰELEMZÉS - Pásztor Bertalan: Miért szép Krúdy Gyula "A hídon" című novellája?
talán műive Sztaavinszkij és Bartók ihletéséből lendül, de az ő Ophéliája Jánosy István, és Fehér Ferenc költeményének forrása, ,,A (tenger ajándéka” Nagy Gás- pár versének indítója. Amit kapott a kultúra és a természet végtelen gazdagságából, lazámmal továbbítja. Művészetében költői, zenei és festői energiák közlekednek a stiafótaválitás tapintatával. Illés Árpád művészetének kritikai fogadtatása méltató jellegű. Szalai Pál a jugoszláviai Képes Üjságban euirópai teljesítménynek definiálja festői törekvéseit, Weöres Sándor Korltánsban megjelenít cikke lazt üdvözli, hogy a „Benne lakó démonok kitörtek”. Tölgyesi János sajátosan „lágy, püha világ”-ot említ vele kapcsolatban, Frank János művészetének „baladványszerű” mozgására hívja fel figyelmünket. Jelentős megállapításokat tartalmaz a kiállítás vendégkönyve. Bsaczie László képeinek üde fiatalságát emeli ki, Hegyi-Füstös István „szemgyógyító” színekről beszél, Búza Barna felvázolja további távlatait. Figyelemre méltó Pozsár Béla megállapítása: „Az eredet érproblémáinak mély elemzéséből fali akadó gazdag szimibólum-világia végtelen szépségek átéléséhez vezet.” Szellemi környezetéihez hasznos kulcsolt ad házi vendégkönyve. Az 1985-ben M. Lándori Angéla kézjegyével lindított napló jegyzői között találjuk Szervánszky Jenőt, a Lelkes-család festőtagjiaiit, lakik közül István ornitológiái benyomásairól számol be, továbbá Béla Irtván költőit, Rákos Sándort, Koffán Tamást, Bozaay Attilát, Ambrus Tibort, Tatay Sándort, Durlkó Zsoltot, Károlyi Pált, a külföldiek közül Robert Gravest. E vendégmaplóban találják Miasznyiik Iván izgalmas újdonságokat felvető rtajzsorozatát, s Láborcz Ferenoné vallomását: „Azt sajnálom csak, hogy Ferivel együtt nem beszélhették meg a művészetnek égető problémáit.” Ha Laborcz Ferenc és Illés Árpád ieZt nem is valósították meg, szobraik és képeik mindannyiunk rendelkezéséire állnak, örvendeztet Weöres Sándor tréfás mondófcájia: „Illés Árpinak verses átirat, melyet átitat buzgó áhitat”. Epigrammikus tömörséggel szól Illés Árpádhoz Kerasztury Dezső is: „Vén fa vagyok, e fejsze kivág. Te kidőlsz, de halad a világ”. Hozzátehetjük; azért ás balad, mart iá művészet teljiesítmányei Illés Árpád munkássága ezt a termő folyamatot építik elszánt buzgalommal és hivatástudattal. 272
