Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 3. szám - MŰELEMZÉS - Pásztor Bertalan: Miért szép Krúdy Gyula "A hídon" című novellája?
azért tette, hogy a nőknek hazudhasson ... Ah, mily óriási diadalom volt ismeretlen városokban, ismeretlen nőket elcsábítani.” (Szindbád és a szerelem). A hídon című novellában rejtettebb Szindbád jellemzése. A cukrászboltban szerelme ,,dicsőségé”-nek színhelyét keresi; Amália sem lehetett számára több, mint e dicsőség megszerzésének eszköze. Erre vall az is, hogy a megboldogult asszony halálhírére még a szeme sem rebben. Megkövült benne a lélek. Az ilyen ember mellett elzúg az élet. Ezért kerül ismét a hídra, amely a konkrét szemléleti képen túl metaforaként foglalja keretbe a vérszegény cselekményt. Korábban a szőnyeg volt a pótcselekvés színhelye, most a híd. Alatta játékosan fut a folyó. Ez is metafora: az idő múlását, Szindbád statikus jellemével és a híd mozdulatlanságával szemben a mozgást, a lüktető életet asszociálja az olvasó tudatában. Bizonyítékul hivatkozhatunk Szindbád, a hajós változatra is, amelyben a fiatal főhősnek „jólesett a gondolat, hogy... versenyt utaznak szánjával a folyó és a hideg habok.” Akkor még képes volt a cselekvésre, versenyre kelt a folyóval, az idővel, de a negyedik és eredménytelen utazásának befejezésekor szoborrá dermedt benne az emberi élet. Elvont, stilizált és leszűkített Krúdy írói világa, és látszólag időtlen. Valójában azonban nagyon is gazdag és nagyon is korhoz kötött. Mikszáthtal együtt érzi, hogy „semmi se úgy van, ahogy látszik”. A kor maszkja alatt ott lapul az igazi valóság, a mélyben még érezni az élet sodrát, de érezni lehet a döntés határozatlanságát, a látszaton felülemelkedni képtelen tudatot. Hiába a mese tündérszép varázsa, hiába az elbűvölő szépségű stílus, a múltidézés már nem fakaszt jobb, emberibb érzéseket, már a kínok feloldására sem képes. 266 HANCZIK JANOS: RAJZ
