Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 3. szám - TANULMÁNY - Laczkó András: Takáts Gyula pályakezdése

Hinnéd Horátius földje, oly idilli, méla kép.

Halvány pasztell-ruhában lép eléd.

A verskezdet tartalmazza a két „kulcs” szót. amelyekkel gyakran jellemezték Takáts művészetért: idilli és pasztell színű. Valóban idilli vonás ez a szemlélet a pályakezdő költő portréján? A válaszhoz azt kell megvizsgálnunk, milyen képet rajzolt Berzsenyiről?

Berzsenyi Tafcárts számára — minit utaltam ró — iá klasszikus kultúrát eleveníti meg, annak konitínuiltását jelzi, illetve, (ha teljesen pontosak alkarunk lenni, majdnem azt. Az első két sorban az „oly” kötőszó utal arra, hogy azért la dunántúli tájon mégsem beszélhetünk horatiusi idillről, legfeljebb valami hasonlóról. Hihetnénk azt is — mondja —, hogy tényleg latin föld Somogy, hiszen itt, ebben a képben a völgyiben futó vicinális az anakronizmus. De a Balaton mégsem Tyrrends, s itt nem Ceres szánt, csak fiai. A hasonlító szándék mutatja, hogy mennyire nem az idilli állapot lényeges ebben, a képben. Inkább laz, hogy kézzelfoghatóvá, reálissá tegye azt, akiiről ír, hiszen a dombháton kötögető gazda maga Berzsenyi. Mi az új ebben ia képben? Erre Takáts Gyula maga válaszolt egyik emlókbeszédében: „Berzsenyi emberi és költői arcához egy évszázad felületes szemlélete (két jellemzőinek vélt vonást rögzített. Emberi arcán a rendi, nemesi magyarság jellegzetes vonásait hangsúlyozták. Költői képén pedig a klasszicizmus hideg virágait. A két vonás közül az első valótlan. A második padiig egyoldalú és zavaró. Együttvéve a kettőt, ma értáfcosöikfcentőlk. Egyrészt, mert a rendi magyar jellegzetes vonásait Petőfi Sándor a Pató Pál úr nemesében rajzolta meg, másrészről, mert a Berzsenyi-versekben ibujocskáló Múzsák és Ghiarisak képes értelmű viliágában, a felszínes olvasó csupán a mától elvont élettelen és haszontalan jieílképakat hajlamos látni”. Ezeket a sortokat közel húpz évvel a vers megjelenése után írlta a költő, ami iazt mutatja, hogy pályakezdéséitől szándéka a valósághű Berzsenyi-kép megrajzolása, amelyikben benne van az előd minden lényeges emberi és költő vonása. Tény, hogy Berzsenyi gazdálkodott, és írt egyszerre, istenekkel és héroszokkal népesítette be a Dunántúlt, s közben Ügyelt a szőlői kötözésére.

Takáts azt értékeli, hogy harmonikus, a természettel, a tájjal, hagyományokkal szemben zökkenőmentes életformát élt. Aki azért itént vissza az laniták kultúrához, hogy eszményein szép követendő példát mutasson. Nem úgy persze, hogy a mindenniapokiat formálta antikká, hanem azzal, hogy hétköznapjaiban felismerte a klasszikus vonásokat és (tudatosította laaokiat. Takáts véleménye szerint a klasszicózálás a Dunántúlon a mindennapi életet jelenti. Minden erőlte- tettség nélkül beszél úgy a (badacsonyi vagy fonyódi szüretről, mintha korintho- szi lenne. Így a szüreteken, a mulatozásokon oltt volt Anakreon is; énekkel, dallal szórakoztatta a lányokat, akik amphorákat vittek. A Régi dalos új szüreten című vers több rétegét tartalmazza Takáts klasszicizálásról vallott felfogásának. Az egyik a földrajzi környezet: Dél közelsége. Somogy, Dél-Dunóratúl, Pécs miliőjéből Takáts Délre tekint, a mediterrán világra és szellemre. Pihenő a szőlőben című verse is larról beszél, hogy nyugalmát nem zavarja sem London, sem Párizs. De a Nyugatira lezárt út Dőlnék (szalad, hiszen itt a környezet olyan, amilyenről Tibullus álmodott. A környezetből kinövő rétege a klasszicizálásnak a színek harmóniája. Ez kitapintható Régi dalos új szüreten című versiében: „Anakreon! — kiált fel — Nézd, mily színes minden”. És sorakoznak egymás után a színek: a lila ég, piros lqv-él, kékes mámor, sbársonypirois rózsa.

258