Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Ferenczi József: Ők tizenegyen meg a tűz
gyümölcsösiládával, krumpliszsálk&ail, a Ferencvárosi teherpályaudvarra fut, sínt pakol, téglát cipel. Mindig fut, lelkesen, a ráadás jó szóért: ezt a fiút érdemes itt tartam. Fut a fiatalember a katonasághoz, aztán kiképzés után árkot ásni, csövet fektetni, nem haszontalan dolog ez laz egyenruha. Mindig a pénz után fut, aztán annyi öröme se telik iberane, mint egy sült krumpliban: kell a nagy családnak. És ez ia futóboJond egyszeresek huszonnégy évesen azt mondja, hogy vége a mindenféle gyorsan fizető hórukfcmunlkának, beáll egy helyre. Iia öntödében van rá szükség, hát oda. Ideje, hogy kitanuljon valamit. Aztán másnap hajnalban, (ahogy (belekóstolt iaz ottani életbe, (azt mondja, hogyha agyonverik, akikor sem megy be még egyszer. Mégis viszi a lába, fél hat iádig múlt, már ott van. De ott vannak azok ás, mind a tizenegyen. Mintha csalk azt lesnék: megtalálja-e az új ember még egyszer az utat az öntőcsarnokig. Köszön az új ember, és mintha vezényelné valaki, egyszerre kórusban: magának is, szaki. Mag... hogy aludt? Ha van rejtélyes dolog a viliágion, hát ez aztán az az én fejemnek. Mi hozza M már évszám ebbe a kóoeráj öntödébe a tizenegy embert, miért nem keresik a megélhetéseik (könnyebbiket ? Erre egy magamfajta sóik munkát tapasztalt fickó sem tud feleletet adni. Ráadásul még magammal is akad tisztáznivalóm. Ahelyett, hogy a leggyorsabban továbbálltam volna, megyek ki az öntő- csarnokba az emberekkel. A főnököt meg a szentlélek szállta meg, sorolja nekem, mit csinálnak ma ia fiúk. KailóezL Anti neíkiiáll csiszolni a súlyokat. Kis Jóska, ahogy ia többiek nevezik Arpási Józsi bácsit, begyújt az udvari kemencébe a brenzüst alá. Tüzet rak mind a két ikofcszkosáonha. Az egyiken az öreg Gyuir- mánsZki kdkillába önti majd a súlyokba a dugót, a másik kosarat, ha leégett, beteszik .a magszárító kemencébe. Csuti Miklós és Bálint Ernő leönti öt szekrénybe a (bronzot, közben, míg melegszik az ianyag, (megkezdik a formázást a csütörtöki vasöntéshez. Urbáin Karcsi ugyancsak hozzálát a formázáshoz a kisszöknénnyel. Az asszonyok. Ri- góné és Urbánná meg Ziajovics Marika siessenek az öntvénytisztítással, mert tizenegyre jönnek a súlyokért a súlyműhelyből. Rigó Pali bácsi beáll a kis Gyur- mánsZkiivial párban formázni, Kis Jósika, ha végez iá begyújtásokkal, megy tisztítani a kupolót. Két óráig is megtart, iámig kicsófcányozza a kemence alól a medvét, közben kokszot rak fiel a ikosarákna, súlyokat hord ki az udvarra. Na, (kérdem magamtól, kisapám — (egészen eltanulom az óriás Csuti szawa- járását — hová állasz? Csák lelkesen, ne állj egy percig se, mert a többiek sem állnak. És ne ás kérdezz semmit, találd meg a munkát és a helyed. Mindig éppen oda állj, ahol hiányzik két kéz. Itt ez a szokás, nincsenek posztok, csak a munka, de az aztán van. Ha egyikkel végeztél, keresd a másikat. Dobj néhány lapát kokszot a (bnonzos fazék mellé, piszkáld körbe a tüzet. GyunmánsZkii megállás nélkül ikokdllázik. Egy kanál ón a formába, széthúzás, a kalapáccsal ki,piszkálni a dugókat, újratöltés, aztán a megdermedt anyag mehet le a kosárba. Minden mozdulat két órán át ismétlődik. Az arca, melle ég a tűzkosártól, a hátán meg borsódzik a hideg. Kemény egy fickó ez a GyurmánsZká. — O — A. második tízórai egészen tisztességesen folyt le. Csuti Miklós odatolja elém a savanyúságos üveget: — Jobban csúszik vele a szalonna. — Az már igaz, vettem is belőle, hanem azt mondja erre Urbán Karcsi: — Ernőnek is nyújtsátok oda, nem bír jóllakni. — Ernő meg tele szájjal: — Ami az éjszakámat 243
