Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 3. szám - DIÁK ÍRÓK, DIÁK KÖLTŐK III. ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJA - Vécsey Ágnes: Hétfő (elbeszélés)
lesz, sem tűnik olyan riasztónak és kétségbeejtőnek, mint innen a szürke reggelből, a távoli buszmegállóból. És végre megjön a lomha alkotmány, amire nagynehezen fel is préselem magam. Köröttem mindenki ideges, és felkiáltások röpködnek a levegőben, majdnem olyan értelmetlen szólamok, mint a „rendes iégy, vigyázz magadra”, mert hiába szidják a közlekedést, a sofőrt, a kalauzt, őket ez nem érdekli. Ök is saját dolgaikkal vannak elfoglalva. De az utasok legalább .otthon, baráti körben elmondhatják, hogy „én ott voltam, én jól megadtam nekik, én kimerem nyitni a számat”. Kétségbeesetten nézek az órámra, az órámról az ablakra, s elég régen járok busszal ahhoz, hogy a két tényt egyeztetni tudjam. Az eredmény lehangoló. S most feltámad bennem is az az ösztön, mely ilyenkor mindenkiben; leszállni a buszról, tolni, noszogatni, vagy egyszerűen csak futni, ahogy a lábam bírja... De az ész felülkerekedik, elnyomja az ösztönt, s így marad a végtelen feszültség, idegesség, mely egészen addig tart, míg ... A busz köhögve megáll, én leszállók, és már futhatok, már felszabadulhatnak energiáim, egyre jobb kedvem lesz, míg vágtatok fel a lépcsőn, s mire belihegek az osztályba, levágom a táskámat megszokott helyemre, észreveszem magam körül az ismerős arcokat, már széles, derűs, mosolyra húzódik a szám. 234 KOROKNAI JANOS: JÓZSEF ATTILA: HÜSEC-ILLUSZTRÄCIO
