Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 3. szám - Hárs Ernő: A zene megmarad (vers) - Hárs Ernő: A szélnek nincsen arca (vers)
HÁRS ERNŐ A zene megmarad A zene megmarad mikor a szavak hidjai leszakadnak s a nyelv pergő kavicsait betemeti az iszap dadogása mikor csukott zsalukkal hallgat az értelem málló koponyaboltja s az ápolt udvarok arca dudvától hullafoltos a zene megmarad mikor burkot burokra bont fel a reszkető kéz s a szférák hagymahéja mögött a semmi ásít mikor már bizonyos, hogy többé nem hajtanak ki a remény elhagyott csatamezőinek csontoktól meddő horpadásai a zene megmarad mikor csikorogva fut le a lánc a csigakerékről s a kormánynélküli csónak a vízesés násza felé lebeg mikor a szürke álom fájdalommentes önkívületében maga pusztítja el valamennyi rakományát a lélek A szélnek nincsen arca A szélnek nincsen arca mégis befesti magát ahogy az indiánok felhőszemöldökökkel tornyok és jegenyék dülöngő forradásaival Fejvesztett menekülést terel maga előtt rétnyájakat házgulyákat lelkivilága sekélyes az jut eszébe csak amibe ütközik 213
