Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 3. szám - Sarkadi Imre: Lukrécia (dráma)
Király: így igaz. A népszerűségem fokozására, amit te imdindlig megvetettél, Brutus. Eszemibejutott, hogy mem mimdlan irómaiiniaik viam gyapjú lailisóia. Az éjszakák pedig hidegek, és ha már nincs gyapjú alsójuk, legalább legyen sátor a fejük felett. Igénybe vettük a főembereik sátrát iá katonáiknak, de hogy a főemibenök se maradjanak sátor nélkül, összefcöltöztettük őket. Képzeld el, holnap reggel, .miikor ia katonák megtudják, hogy ia sátoriban alvást nekem köszönhetik, milyen uj- j'ongvla fogadnák. Hogy iá patríciusok haragszanak majd, nos, ők 'úgyis haragszanak. Látod, a népszerűség haj- hászása néha jócsalékedetekre indítja az 'embert. Brutus: Azt hiszed, ezt és még sdk mindent sokáig tűrünk? Király: Neim tűritek? Ugyan mit csináltok? Miivel Házaltad őket? Hogy sátrat adtam nekik a 'hideg éjszákákiria? Mit gondolsz, Quintus, ezek a derék patríciusok mivel fognak lazítani? Quintus: Talán ázzál, hogy amíg a katona harcol, a király holmi erdei házikóban keresi az 'elhagyott feleséget — és megvi'gaszittálja. Király: Mit szólsz ehhez az ötlethez, Brutus? Felhasználod? Brutus: Nem. De nem szeretem, ha más ás alszik a sátramban. Nem szeretem. Király, találj ki (Valamit. Például vonj ki lengem ez iától a sátor- intézkedés alól. Vedd el .másét, de ne az enyémet. Vagy add ide ia ite sátradat. Te úgyis a kalandod elmesélésével töltőd iaz éjszakát. Én meg aludni akarok. Quintus: Az .alvás rossz szokás, Brutus! Király: Én mondjak le la sátramról? Ugyan, Brutus! Nem tanultad még meg la szabályt, Brutus: a népszerűség titka, elívemntt laz egyiktől és odaadni a 'másiknak. De sajátomát .adni? Ez túlzott jótékonykodás lenne, ezt ne kívánd tőlem. Az alvás rossz szokás, ha laz emiber hozzászokik, hogy ne aludjon, ölőbb-utóbb nem iiis kívánja már. Kezdd el a hozzászokást. Brutus: Nincs kedvem hozzá! Én aludni .akarok! (el) Király: (nevet) Quintus: (hízelegve) Csülökkel akar álmodni. Vége Budapest, 1973. április 209
