Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 3. szám - Sarkadi Imre: Lukrécia (dráma)
megáll a kerevet fejénél. Lukrécia hirtelen felül, s meglátja) Lukrécia: Ejha! A király visszatért. Király: Ügy éreztem, túl hidegen búcsúztam el tőled. Lukrécia: És a többiek? Király: Úgy látszik, őket nem furdalta a lelkiisimeret. Lukrécia: Akkor igen csodálkozhattak, hogy te visszafordulsz. Király: Ne gondold, Lukrécia. Mindent trubadúr és rablólovag módjára rendeztem el. Lopva, de elszántan, a szolgák már lefeküdtek, a férj lovagol a tábor félé, ímegdics őülve (asszonya erényei által, s bizton híve, hogy ón most egy katona kikap ós feleségénél töltöm az éjszakát az erdőszélen. Magyarázatnák ennyi elég is. Ne hagyjuk; hogy a körülmény ék a mondandóm nyakára jöjjenek. így egyszerűen csiak 'annyit mondok: megjöttem, Lukrécia! Lukrécia: Azt látom. Király: És zavarban vagyak. Tulajdoniképpen fogalmam sincs, hogy is kell ilyenkor viselkedni. Nem segítenél? Lukrécia: Nem. Kár volt idejönnöd. Király: Csák nem félsz? Lukrécia: Feleslegesen jöttél. Király: Feleslegesen? Hogy itt beszélgetünk két perce, már ez sem felesleges. Megérte, hogy visszalovagoltam. Lukrécia: Vannak dolgok, amikhez hozzáfogni nem azért felesleges, mert a fáradtságot nem érik meg — a csa- lódáfst nem érik meg. Te nem azzal akarnod a lovaglás jutalmát eléírná, hogy velem beszólj. Király: Nem. Lukrécia: Hát ez volt felesleges. Király: Szabad vagyok. Én mindig azt választom, amit a pillámat diktál. Lukrécia: Szabad vagy? Csiak király vagy, tehát többet engedhetsz meg magadnak, mint más. Egyéb semmi. Király: Ennek semmi köze a királyságomhoz ! Az ember szabadsága elég kevés, (ki (kell (használná. Nem csinálhatom mindig, amit akarók, de legalább van választékom. Nem lehetek Latium urává — nagy fáradtságomba kerülne; nincs is kedvem hozzá. Nem repülhetek, alakomat sem változtathatom, láthatatlanná sem válhatok — ezeket szeretném —, de (aközött, hogy idejöjjek, vagy visszamenjek a táborba, választhatok. Idejöttem. Lukrécia: Királyi választás volt. Kár volt. Király: Asszonyom! Mi lenne, ha levágatnám férjed fejét? özveggyé tennélek — és én máris jöhetnék! Sajnos itt még nem tartok a rémuralmammal. Mondhatnám azt is, hogy asszonyom, de félék, csak a férjed vissza ne jöjjön. Néked persze meg kellene kérdened: félsz, te, a király? Lukrécia: Királyi játékok. Mégis mondom, kár volt idejönnöd. Kiderülhet, hagy a szabad választás neked mégsem jó. Király: Máris jó. És most újra választhatok: visszamenjek, vagy itt maradják. Az ittmaradás miellett döntök... 203
