Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 3. szám - Sarkadi Imre: Lukrécia (dráma)

az emberek i többségi éneik nem jutsz a közelébe. S ezek annyit éreznek belő­led, amennyit a kiadott reindleleteid éreztetnek velük: nagy (adókat, bogy legyen pénzed a fényűzésre, kevés szabadságot, hoigy eszébe ne jussán senkiinek ez éllen felszólalni, nagy hatalmat, hogy megbüntethesd, aki az utadba áll. Ezt már sokszor el­mondtam. Az éppen az ellenied való lázadás, hogy modt kudkóiba húzódó podagráo öregúr vágyók. Vedd végre tudomásul, hogy Róma lakosai is így szeretnének élni. Nemcsak arainyif- jafc vaninlák, nemcsak felsőbbr-endűdk vannák — iak-ilket egyébként csak te tartasz azóknak —, hanem polgárok vámnak, akik polgári nyugalmat, bé­két szeretnének, é|S a hideg télben gyapjú alsót. Nem kalandot és fele- aséget. Nem én vagyok az ellen­zékei,^'Tiárúm- "Kóma, az egész nép, amelyik élni, gazdagodni akar — ha úgy tetszik podagras öregúnkónt. Quintus: Megint politizáltok? Hát a római hölgyek erkölcseiről is a poli­tika jut az eszetekbe? Király: Nem politika ez. Csupán Bru­tus kitörése — ia igyapjú alsó védel­mében. Szén 'öné velen elhitetni, hogy miniden római gyapjú alsóra -;4gyiik„ Brutus: Talán arra vágynak, hogy el­csábítsd a féleségűikéit? Quintus: Herkulesre! Nem rossz gon­dolat. Ha (elszánod rá magad, király, hívj engem is segítségül. Elcsábítunk minden római nőt, akinek a férje gyapjú alsót hord, Vagy (arra vágyik. Király: Fájdalom: ragaszkodik kaki a szerepéhez; én ahhoz, hogy bosszan­talak Brutus, te pedig a hitedhez, hogy passzivitásodban is különb vagy nálam. Brutus: Sohasem akartam veled -ver­senyezni. Király: Mert még kiderülhetett volna ez. Brutus: Nem is versenyezhetünk ki­rály, mert ein az (alapvetően jóban, tisztességesben hiszek, hogy minden ostobaság, vagy rosszcselekedeit meg­bosszulja magét. Te meg magadban hiszed. Magad isteníted. Most bizto­san arra -gondolsz, milyen örömmel nevethetnél Lukrécia szemébe, ha el­csábítanád, milyen boldog pillanatod lenne. Király: Éppen olyan boldog, mint ne­ked, ha -ez nem sikerülne. Quintus: Már látom, ismét versenylo­vait akartok csinálni szegény Lukré­ciából. Brutus: Azt nem. Elég volt e-gy foga­dás. Király: Brutusom, bocsáss -meg. Lá­tod, néha nem tudóik ellentáMíná, hogy (kötekedjek veled, különösen, mikor szemedben korod -méltósága van ben­ne. Bocsáss meg. Brutus: Nincs maiit megbocsátani. Nem tudsz megsérteni. Tudom, hogy -mindaz bosszant, -amiben tisztességeit, puritánságot — s így erőt — érzel. Ez ellen nincs hatalmad. Király vagy, diktátor vagy. Róma fenegyereke Vagy, d-e ez nem hat át a -római ott­honok fa-lán. Érzed, hogy iá polgári erény, -az -akarat, iaz -erkölcsi elkötele­zettség, lairni -ezekben -a római házak­ban lakik, erősebb, mint te vagy. Nem füstölheted ki, nem rombolha­tod le, így hát kineveted. És mert ián Vágyók ennek megtestesítője, hát ezárt -bosszantalak én, s ellenem se tehetsz semmit: ott még nem tartunk, hogy patríciusokat prosornibáltath-ass. 201

Next

/
Oldalképek
Tartalom