Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Kádár Péter: Orsós István tanácstag

DERKOVITS GYULA: FÉRFI AKT még semmit nem árulnak el n későbbi művész különleges tebetségóből, az 1919 táján keletkezettek darabosságában, keménységében azonban már megmutat­kozik a fejtegető asztalosnál többre háiviatoitit -ember. Kernstok Károly iskolájá­ban tanult legtöbbet a festészet mesterségéből, és eszméi kialakításában ás sze­repet játszott Kernstok művészeti köre. A Tanácsköztársaság idején az állam által támogatott nyergesújfalui szabadiskola volt az utolsó — egyben legerőtelje­sebb hatású — tanulói időszaka Derfcovit&nak. Kernstok Derkovitsot, Friedbauer Bélát és Szente Jánost mint legtehetségesebb tanítványait a Képzőművészeti Főiskolára küldte, a főiskolások azonban a tettlegességtől sem riadva vissza, kidobták őket, (Elgondolkoztató részlete ennek . az eseménynek, hogy a vékony Friedbauert az az atlétatenmetű Szőnyi István ütötte meg, aki emberségből ké­sőbb sokszor példát mutatott.) Kernstok és a nyerges! környezet hatása jellemzi az 1919—1922. évek közti termését. Ebből a — tolsztojánus eszmével, érzelmekkel, vágyakkal átszőtt, idil­likus témákat kereső — festészetből jónéhény kép látható az emlékmúzeumban, köztük a legnagyobbak: a Koncert (1921) és akvarell vázlata, a Nagy fa alatt (Í922) és az Utolsó vacsora (1922) ánkádlai harmóniát idéző, de igiazi feloldást, megnyugvást az eszményiben sem találó első nagy festői korszakának kiemelke­dő darabjai. Mellettük a Pásztorfiú (1922), a ké(alakos Zongorátok (1923) egyik változata, a Háromkirályok (1922), a Tájkép feszületlel (1920) és más kisebb 174

Next

/
Oldalképek
Tartalom