Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Kádár Péter: Orsós István tanácstag

A Tárnoki-ház tehát a műhelyi kínok és gyötrődések imahetl ráfcenélményf, d,e érzelmi életének kudarcát is jelentette a 19—20 éves Gyulának. Itt érte meg a leigfkisetobiik fiú, la 12 éves Lacika halálált, majd az apa ibstegeslkedésát és kórházba kerülését. Az összetartó erőt képviselő anya kiválása, az állandósuló és növekvő anyagi gondok, a gyéreikéit és iaz apa közti kapcsolat lazulása, sőt ellentétté váliápa, aztán ia fiúk egymásközti súrlódásai, veszekedései, olyan családi légkört teremtettek, amelyben az érzékeny lelkületű Gyula nem tudott élni. Háborúba menekülése — bármennyire is hathatott rá Szombathely teljes gyalogos és huszárezredének nótaszós hadbavoniulása —, csak végső kétségbeesésében történhetett. Az alkotásyággyal eltelt, ia sikert is imiegíZMt művész önkéntes jelentkezéisét a katonai szolgálatra, a sorsát illetően teljes kálátástalan- ság következményeként kell elfogadnunk.

IdőS Derkoviits Gyula fia végzetes elhatározásakor már a kórházi ágyat nyomta. Itt írta állá beleegyezését fia frontra menetelének. Gyula távozásának, Szombathely elhagyásának pontos idejét niam tudjuk. A „Mi ketten”-ben közzétett adat szerint 1914. március 16-ig dolgozott apja műhelyében. Még nz is felderítetlen, hegy melyik alakulathoz vonult be, s az mikor menetelt a frontra. Az bizonyos, hogy már a harctéren találta Jenő levele, melyben apjuk 1914. augusztus 30-án bekövetkezett haláláról tudósította.

Gyula eltávozása, az iapa halála teljessé tette a Derkovits-család széthullását. 1915-^ben Jenő, majd Sándor és Ernő is felköltözött a fővárosba. A kétszer sebesült és 1916-iban hadirokkantként leszerelt Gyula ás budapesti lakos lett.

A ma is asztalosműhelynek használt udvari épület 1914 óta bővítették. A Derkovits-műhely ennek egy részében volt 1912 és 1914 között.

16 L