Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Kádár Péter: Orsós István tanácstag

A Tárnoki-család. Az ébenfa-keretet Derkovitsék készítették.

A több alkialliamimlal >éfs elég sok rákérdezésre elmondott emléked így ösz- szegezhetők:

Csak a férfiak költöztek hozzánk. A mester felesége ekkor már nem élt, Lujzát sohasem láttam, Erzsébet meg csak havonként jött haza az árvaházból. A családnak ekkor már alig volt barátja. Legalábbis nemigen emlékszem olyanokra, akik jártak volna hozzájuk. Az udvarban más lakók is voltak. Például a Tóth fuvaros, de Derkovitsék annyira sem érintkeztek vele, hogy a ritkán adódó fuvarukat nála rendeljék meg. Egyébként leginkább antik bútorokat javítottak, s ezeket kézikocsival szállították haza. Legtöbbször Gyula is tolta a kocsit. A háztartásukat a legidősebb fiú, Jenő vezette. Ö főzött is, de főtt étel ritkán került az asztalukra, a tej volt a legáltalánosabb és leggyakoribb ételük. Jenő sokat betegeskedett. Az orvos tanácsára sokat üldögélt az udvaron, vagxj kint a Perint-par- ton. A műhelybe mindig ő ment utolsónak.

A fiúk csendesek, elég szótlanok, de nagyon udvariasak voltak. Reggel korán legtöbbször libascrban mentek a műhelybe. Ernő volt a legfiatalabb köztük. Ez néha mókázott, meg énekelt is. Jókedvű volt, elütött a többitől.

Az apa igen intelligens, de túl szigorú ember volt. A műhelyben keveset dolgozott, legalábbis minálunk. Járta a várost, szerezte a munkát, meg próbálta behajtani a tartozásokat. Mert voltak olyan megrendelői, akikhez sokszor el kellett menni a pénzért. Emlékszem, egyik lakbérfizetéskor mondta, hogy azért csak 50 koronát tud fi158