Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Kádár Péter: Orsós István tanácstag

— Nézzem ki az ablakom! Az a vörös tóglabalom a legszebb öröm most nekem. Építkezni fognak Azért ember az ember, bogy mozdítsa miagát. Ha valaki erre rájön la (telepiek közüli, az már mellettem áll.

Villanyfény is egyire több helyen föhéredik a sötétítőfüggönyön át.

— Azért itt laz alvégen akad miég petrol-lámpa. Hiába mondtam: „Nem jó az már nektek!” Csak gondolkodnak Közpénzből nem lehet mindent. Mó|slkéint meg, azt mondják, sokba kerül.

— Mi volna az első ddigia, ha szabad kezet kapnia? És mondjuk elegendő pénzt?

— Több iejlső dolgom lenne. Szétdönteném a putrikat és a telkekre házaikat építenék Igén, így kezdeném. Lesz itt minden: villany, víz, pormentes úit, helyre házak. Csak az idővel is jól gazdálkodjunk Most hadd kérdezzek ón: hány cigány van összesen az országban? Kétszázezer lélek kiürül, ugye? Hát íamemnyit én már olvastam rólunk, ábból azt hihetnem, hogy legalább kétmilMóan vagyunk Nem iís vagyunk: tengődünk inkább. Holott a aigányságniak több mint a fele nem csak papíron ismeri jogait, hanem ugyanúgy él velük, mint bárki emberfia. Biztos vagyok benne: elsősorban magunk tudunk segíteni magunkon, így is bdlyes. Nincs igazam?

DERKOVITS GYULA: TÜZEVO VANDORARTISTA (1927)

149