Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Thiery Árpád: Sorsvázlat
— Miért? — Nem bírnom a durva beszédet, a durva viselkedést, és úgy gondoltam: egy nő sok mindennek ki vian tóve ott. Aztán látja, megszűnt a „gyáriszo- nyom”, és mégis üzembe mentem el dolgozni. Esztergályos átképzés lettem. Egész jól ment a dolog, különösen elméletiben, de a gyakorlattal se volt különösebb Ibajom. Hiat hónap után, 1952-ben letettem az álképzős vizsgát, és 1955 szeptemberig mint esztergályos dolgoztaim a VI-os kategóriában. A VII-es, Villás volt a legmagasabb kategória. Az általános iskolát nem hagytam albba. A hetedik és a nyolcadik osztályt kitűnőre végeztem el. Egy egész nyáron a Kölcsey Gimnáziumba jártam 'előkészítőre. A gimnáziumot is kitűnőre végeztem. A jövőt illetően pontos elképzelésem nem volt. Mondhatnám, hogy abban az időben csak [sodródtam. 1955-ben kitűnőre, oklevéllel érettségiztem. Akkor már elmúltam harminc éves, amii egy kis bonyodalmat is okozott. Jött ugyanis az iskolaigazgató, hogy alká egyetemre afclar menni, .az töltse ki az ívet, de csak az, aki még nem töltötte be a harminc évet. .. A szőnyeget nézi, s egy pillanatig úgy éreztem, mintha én volnék az az igazgató, aki szólt: Csak harminc éven aluliak töltsék ki! — Nem mertem jelentkezni — mondja csöndesen. — Volt a tudat alatt egy vágyam. Gyerekorvos szerettem volna lenni,, de meg se mertem említeni. Egyik nap aztán a városban összetalálkoztam a tanárommal, dr. Kovács Jánossal. Kérdezte, hogy mi van?... Elmondtam... Mária, ne hagyja abba! — biztatott, nékem pedig csak ennyi kellett. Pötjelentkezést hirdettek az orvostudományi egyetemen. Összesen két napja maradt a felkészülésre, azzal együtt, hogy reggel hattól délután kettőig esztergált az üzemben. Egyik map jutott a fizikára, másik nap a biológiáé volt. — Fölvettek, és akikor Pesten én voltam a legboldogabb ember. A küzdelmes dolgok hoaszúéletűefk az emiber emlékezetében, de ma már megmagyarázni lazít, hogy mitől voiltak akkor ezek a dolgok oly magasajk és fényesek?... Eleinte jóformán nem értette meg az anatómia-előadásokat, alig tudott latinul. Később kapott egy anatómia könyveit, lábból rajzdigatott, s így tanult meg latinul. Az ösztöndíjából élt, ami akkor se volt sok. A második évfolyamot kivéve végig jelesrendű volt. 1961-ben végzett, a hat évfolyam tanulmányi átlaga- 4,49. A fővárosban két gyermekorvosi állást pályázott meg, a vidéki városok közül Pápát jelölte meg. Minden vágya a kórházi munka volt. ' Röntgemarvosnak irányították Nagykanizsára. Tudta, nem lesz jó röntgen- orvos, mivel rossz a szeme. Végül Gyöngyös, Kapuvár és Veszprém között választhatott. A gyakornoki évet Kapuváron töltötte, de innen csak körzeti orvosnak mehetett. A kórházban egy nagy elméleti tudású főorvos osztályán dolgozott, sokat segített neki a főorvos nemcsak abban, hogy egy hónap múlva már gerincet csapolt és szülést vezetett le, de segített annak a kisebbségi érzésnek iaz eltüntetésében is, amely dr. Szabó Máriában megmaradt, amiért harmincegy éves fejjel kezdte laz egyetemet. 1962 májusában foglalta el Mosonmagyaróváron a beosztását, az évfolyamról az egyetlen nő, aki körzeti orvos lett. Az első időkben Mosonmagyaróváron egy cellaszerű helyiségben lakott, ahol nappal az Iskolaorvos és a fogász rendelt, éjszaka pedig ő aludt. Jogos a kérdés: ez a nagy kerülővel induló, később mégis sokat ígérő s figyelemre méltóan emelkedő pálya végül is miiért torpant meg egy körzeti orvosi rendelőben? — A vallásosság miatt — pillant föl. — Beírták .a papíromra, hogy vallásos vagyok. 143
