Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Thiery Árpád: Sorsvázlat
szülőföldünk THIERY ÁRPÁD Sorsvázlat ,,Kedves Szerkesztő Űr! Csak ma kaptam meg a levelét, ugyanis egy hónapja Szombathelyre költöztem, így kerülő úton jött. Mondhatom, igazán meglepett. Én abban. a tudatban éltem lassan fél évszázadot, hogy szűkebb környezetemen kívül nem tudnak rólam. Sorsom szürke emberi sors. Nem hiszem, hogy bárkinek sokat mondania. Igaz, napszámosból, majd cselédlányból orvos leittiem, de ehhez hasonló számtalan lalkiad. Kilencen vagyunk testvéreik. Amikor én születtem. ez nem volt ritka esemény, és nem is az én érdemem. Politikai állásfoglalásom : igyekszem a rám 'bízott feladatot legjobb tudásom és leüikiismenetam szerint elvégezni. Talán ezárit, nem születtem hiába. Ügy gondoltam, mindez természetes, és elég ha én tudom. Ha ezek után szerkesztő úr úgy gondolja, hogy érdemes azért a beszélgetésért ide utazni, én rendelkezésére állok. Karácsony előtt nem igyekszem sehová, hétköznap 9-től 17-ig dolgozom. December 24-én leszek éjszakai ügyeletes, addig az estéket a lakásomon töltöm... dr. Szabó' Mária.” A kairácsionyesti ügyeletben valamiféle szimbólumot érzek, a magányosan élő 'ember szemérmesen szégyenkező „ünnepi” előzékenységét a családosokkal szemben. Kezdő újságíró módjára ülőik egy túlfűtött lakótelepi szobában. A vitrinből .pedáns könyvsorozatok .merednek rám, szorosan egymáshoz tapadva, minit egy bolti raktárban. A televízió hideg, sötét szemével a szoba legkényelmesebb pontja felé bámul. Minden vadonatúj itt, mintha egy reggeltől esitig tartó nagy bevásárlás rekvizitumiai volnának. A tárgyaknak imégsimcs bolti szaguk. A szoba jegyszerű ízlésről és tapasztalatról árulkodik, s valami kényelmes derűről is. Sok. újonnan berendezett lakásban megfordultam már. A legtöbb helyen mindig azt éreztem: a hirtelen niagy pénzhez jutott szegény emberek rendezik be így a lakásukat, válogatás nélkül, 'minél gyorsabban és fényesebben, hogy el he illanjon a varázslat, minél erősebb legyen a bolti szag, a boldogság illata, és 'miinél tovább figyelmeztessen .arra, hogy minden vadonatúj. Hosszas fontolgatás után döntöttem úgy, hogy írásomat dr. Szabó Mária tevéiévé! kezdem, mert elöljáróiban s egyszerre sokat akartam közölni róla, hogy lazámmal a régi jó ismerősinek kijáró barátság és tisztelet vegye körül, s most úgy érzem magamat, mint az a regényíró, aki nagyképűen már az első 139
