Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 2. szám - FIATAL ÉLETÜNK - G. Bán Zsuzsa: Jaz utolsó találmánya (elbeszélés)
felerősített hangszórók végeztek el. Reggel megkezdték a pattogó parancsszavak sugárzását, és kis szünetekkel estig üzemelteik. Látni kellett voüma ezeket a szegény embereket, milyen boldogok voltak! Egyenruhát is kaptak természetesen és egyforma felszerelést. Az erdészeti múzeumiból szedték ki ezeket, körfűrészt, mag ilyesmit. Ügy pattogtak, úgy masíroztak a munkaterületen, mintha dróton rángatnák őket. Annyit nem értek ugyan, mint az automatáik, de nagyobb haszon volt iá normális emberek köréiből kikapcsolni őket. Közvetlenül Jaz halála után azt mondták magukról ennek a városnak a lakói, hogy nem fogják sokáig bírni XU7 uralmát. Hosszabb távon azonban meglepő következtetésre jutottak. Az emberiség, amióta az első gépet föltalálták, szüntelenül rettegett a gépek valamikori uralmától. Félelmetesebbet el sem lehetett képzelni, mint hegy egyszer az emlber fölé kerekednek a gépek; ezek a rideg, szív és érzés nélküli technikai monstrumok. Az emberiség pusztulását jósolták, ha ez egyszer jbefcöivefukezik — és mi történt? XU7 városiban egy gép válóban fölébe kerekedett ez embernek. Senki el nem pusztult, egyetlen ember nem silányult rabszolgává, A fiatalok egyenesen rajongtak érte, egyszerűben érdemes volt tanulni, küzdeni, hisz minden rajta múlott. Már senki sem volt arra ítélve, hogy iá szülei tehetetlenségét, 'elkövetett bűneit hordozza. Tétlenségre sem volt kárhoztatva senki, mert ugye a szülei úgyis elintéznek helyette mindent... Bármilyen különös: Jaz gépe boldoggá tette az embereket. Megfosztotta ugyan őket a döntés jogától, de a döntések egy részéhez tapadó elkerülhetetlen részrehajlástól, szubjektivizmustól is... Jiaz holttestét ünnepélyes külsőségek között helyezték örök nyugalomra a városíi temetőben annakidején, és az ő esetében lehetett is örök nyugalomról! beszélni. Az első korát és kartársait messze túlhaladó ember volt, akinek nem kellett forognia a sírjában. 137
