Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 2. szám - FIATAL ÉLETÜNK - G. Bán Zsuzsa: Jaz utolsó találmánya (elbeszélés)
G. BÁN ZSUZSA Jaz utolsó találmánya Látszólag ugyanolyan, volt iá város, minit .a többi. Éppen úgy bizonyos fényeket áteresztő félgömb védte (az életveszélyesen pzetnmyezett külső levegőtől, éppen úgy dolgoztaik, éltek ottt az emberek, mint máshol. Tlleitve.. . Azért volt, amiben különbözött. Először is: itt született Jaz, a világ csodája, aki kétéves korában alkotta meg első gépe vázlatát. Először ugyan nevették, aztán rájöttek, hogy a fogyasztók kapkodni fognak érte, és legyártották milliós szériában. Hogy mi volt ez a gépecske? Talpcsikilandozó szerkezet. Kis antenna kihúzásával lehetett belekapcsolni a központi radlartorony hullámkörébe, és így lépett működésbe. Egyszerű a magyarázata, hogy miiért éppen egy ilyen szerkezetet italált fel elsőnek Jaz: édesanyjának sokszor fájt a lába. Őseinek hosszú sora ábóimunkát végzett, és az asszony örökölte tőlük valamiképpen a lábfájásra való hajlamot. Esténként, h)a letelepedtek a gömlbaliákú tévészobában, ahol az egyik fa!l- szafcasz a képernyő, a másik padiig a puha paimlagok és ia süllyesztett bárfial helye volt, az asszony megnyomogatta a talpát lés azt mondta: —• Juj, de fáj megint a lábaim! Egyik ilyen alkalommal Jaz, a vékonycsonltú, szinte átlátszó-fehér bőrű kisfiú piapírt kért meg oaruzát. Adtak neki, hadd íirkálgaasoin! Ő meg számolni, rajzolná kezdett, és egy óra leforgása .alatt megtervezte ,a gépelt. Igen közkedvelt cikk lett belőle: esténként a tévé előtt papucs helyett ebbe bújtatták lábukat az emberek". Jaz aztán egyre bonyolultabb, egyre komolyabb szerkezeteket talált fel: a város, ahol született, dagadozott a büszkeségtől. Halála előtt azonban olyat tett Jaz, iamiivel igen sóik ember nyugalmát megrontotta. Szerkesztett egy gépet és meghagyta, hogy kísérleti célokból először csak saját szülővárosában használják. Na hiszen, próbálták volna neim használni! — Mert próbálták volna ám, die kudarcot vallott miniden ilyen irányú kísérletezés — a gép ugyanis, betetőzéséül Jaz életművének, elpusztíthatatlan és az ember akaratától független volt. Minden gép, ami eddig teremtődött és az ember szolgálatában működött — a radlartorcnnyal egyetemiben — XU7-tnek engedelmeskedett. Pedig látszólag nem volt veszélyqs. Hozzá hasonlók azelőtt is működtek miár, csakhogy korábban az vétette alá magát a gépek ellenőrző vizsgálatának, akinek erre szüksége volt. De még .akkor sem kötelezte senki, hogy olyan pályát válasszon, amit a gép jiaivaisolt. Hanem az XU7 véleményének állá kellett vetni magukat, akár akarták, akár nem, s a gép kényszerítetjte őket anila, hogy azt a munkát végezzék, .amelyre alkalmasnak nyilvánította őket. Szörnyűség volt. Előfordult, hogy .a város legelőkelőbb családjának a fia a köztisztaság 'hatáskörében működő gépek irányítója lett, éppen ,az átkozott XU7 parancsára. A szennyvíztisztító szerkezet kezelőjének fia meg a központi radartarony legszebb irodájában icsücsüllt, és átfogó irányító tevékenységet folytatott. Amióta viliág a viliág, ilyen felháborító módon nem rúgták még fel a hagyományokat! Mint valamikor az ősimúltban, a feudális viszonyok között a 135
