Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 2. szám - Szakály Éva: Gazdag Erzsi "műhelyében"
egy költeményét Kodály Zoltán zenépítette meg — volt, amelyiknek kommunikálását a Horthy-rezsliim hetáiltoitlta —, Török Erzsi szép hangján szólaltak meg; írt időmértékes verset — mégis úgy ismeri ország-világ, iránit gyermekköltőt. Erre iá területre iís az ladinárvágyás vitte először ösztönösen, aztán tudatosan. Honnét ismeri cliyiam jól a gyermek lelkületét, nyelvét? S,aját gyermekéveiből. Az ő verseit nem tanulja a gyermek: megmarad benne, egyszerre magáénak érzi, hisz az ő kis világából táplálkozik, s a bölcsesség benne mindig továbbwivő, igaz, de sohasem didaktikus. Azt tartja, a gyermek csak alkkor válhat az egyetemes emberi kultúrta részesévé, „világpolgárrá”, ha előbb saját anyanyelvét, környezetét, népét ismeri igazán. De nemcsak gyermek volt Gazdag Erzsi, hanem nagyon szegény is. Ezért nem hever soha verseiben halomban a pénz: a jszegény emiber garasban számlálta gazdagságát. ASkotófolyamatának „titka” a mindenre-figyalés s a tudatos szerkesztés. Most, nyugdíjas korában is éjjel dolgozik — hisz napközben mindig mást dolgozott: volt háztartási alkalmazott, újságíró, könyvtáros, szemfelszedő —, amikor csend van, s csak le kell innia, .ami napközben bevásárlás, főzés, vagy éppen favágás közben eszébe jutott. Egész sorok maradnak meg benne, csak le kell kopognia. Prózát is ír, de az átváltás .számára mindig nehéz, hisz természetes anytanyelve a vers. Hivatalos imiegrendldlésre még talán sohasem írt — ha kérnek tőle verset egy-egy .antológiába, .csak belenyúl az „asztalfiába”. De meséli, hogy egyszer a kéményseprő megkérdezte: miért nem ír az ő szakmájáról verset, van egy unokája.. . és néhány nap .alatt elkészült a fiúsit-emberke: de az is valahogy ő volt, gyermekkorában, a kémény tövében kuporogva... Napilapokban, folyóiratokban, lantológiálklban találkozunk verseivel. Legutóbbi kötete az Egérlakta kis tarisznya volt. A Móránál évek óta húzódik új, már rég elfogadott önálló kötetének kiadása, de mint említi, ez már nagyobb írókkal és müvekkel is előfordult... S nem .is ő érzi újabb könyvének hiányát, hanem .az a korosztály, .amelynek legnagyobb szüksége van irodalmi indíttatásra, töltekezésre. Gazdag Erzsi a jó mesiésikönyvejt a jó vers és a szép rajz szerencsés találkozásában érzi: ez segíti iá gyermeket fantáziája megmozgatásában, a felnőttet meg a választásban. S ez utóbbi is nagyon fontos, hiszen a kicsinek a szülő vállasat saját gyermekkori emlékei alapján, s ennél Gazdag Erzsi mindig szóiba jöhet! Szombathelyen, él negyven éve. Szereti ezt a várost, gyökeret eresztett, úgy véli, másutt összeomlana. Mint nagy családról beszél az emberekről: itlt mindenki ismeri a májsikat jó és 'rossztulajdonságaival, nincsenek titkok. Viszont hiányzóik az a szellemi légkör, ami umnlaik idején Pesten körülvette. Nem tartozik a szerkesztőségeiket és a kiadókat járó költőik közé — csendben dolgozik és tervez. Tervezi, hogy rövidesen, a szombathelyi városi tanács támogatásával közös verseskönyv láthat napvilágot Reich Károllyal — mennyire hiányzik! —, és dédelgetett terve, hogy az így .előteremtett pénzből alapot teremtsen egy-egy Vas megyében élő, Vagy innét elszármazott fiatal írónak, költőnek első önálló kötet megjelentetéséhez... Mert „Gazdag” tarisznyájából, asztalfiából soha nem fogy ki a szép vers, a jó szó, a másokkal való törődés, az örökké adni (aíkiarás lényében rejlő gesztusa. 121
