Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - Sarkadi Imre: Elektra (dráma)
aki Agamemnon lánya is. Agamemnon így állhat bosszút, attól fél... s az új férj nyilván nem is nagyon tiltakozna Elektra ellen, hiszen jobban ínyére volna a lánya, mint az anyja . .. s Elektra ... ? (Nevet.) Pylades: Te ezen nevetni tudsz? Orestes: Mit tegyek? Mindegyik eszelősen keres valami magyarázatot, hogy gyűlölhesse a másikat, akit magyarázat nélkül is gyűlölne, csak úgy - természetéből. Elektra gyűlöli az anyját, mert az a fickó nem az ő férje, és ha kell is neki néha Elektra, csak mellékesen kell. A trón jobban kell neki. Gyűlölik egymást, mert osztoznak, mert mind csak egyedül akar birtokolni. Ezért akarja mindegyik megelőzni a másikat. De az ilyen gyűlölet csak sistereg, de nem lángol. Csak marják egymást, csak tépik egymást és keresnek valakit, aki öl helyettük, az ő gyűlöletük nevében. Keresnek egy gyilkost, aki végrehajtja, amit ők nem mernek. Keresnék valakit, - most, hogy előkerültem, engem. Pylades: Nevezd ahogy akarod, átok ül ezen <a családon! Átok! Orestes: Átok? Fenség? Bosszú? Ostoba szavak ezek, Pylades. Mi ebben a bosszú? Elektra kikaparná a sírból apám csontjait, hogy ezzel a jelképpel álljon bosszút - pedig csak a férfit irigyli anyámtól. Ahogy anyám is kikaparta Iphigenia tízéves csontjait - pedig csak útjában volt az öreg Agamemnon. Ahogy Agamemnon is az istenekre, a görög érdekekre hivatkozott, mikor feláldozta Iphigeniát, pedig csak a fővezérségét akarta megmenteni. Ő nem hitt az isteni jóslatban, de a görögök hittek. Nem mert nemet mondani. Pylades: Szörnyű. És te? Te mersz majd nemet mondani? Orestes: Szörnyű? Hát aztán? Mind szaladtak valami után, mind kapni akartak valamit. És áldozatot hoztak érte. És hoznának most is azért a valamiért, ami után szaladnak. Mit áldoznak? Mást! Mindig mást! Férjet, rökont, gy erőket, barátot, testvért. Bárkit. Nem tudják, hogy nem érdemes. Nem tudják, hogy csak egy valamiért érdemes áldozatot hozni. . . azért, hogy az ember békében élhessen önmagával. És ezért nem áldozhat mást, csak a saját hiúságát... Na, úgy beszélek, mint egy pap, és a végén bebizonyítom, hogy én vagyok az egyetlen tisztességes embere a világnak. Ezt bebizonyítani — a legnagyobb tisztességtelenség. Pylades: Orestes, forduljunk vissza, míg nem késő. Forduljunk vissza, ne keveredj bele. Látod, akarva, akaratlan rádtekerednek a családi múlt és jelen szörnyű indái. Befonnak. Még meg sem érkeztünk, -már nyakig ülsz benne, gúzsbakötve. Forduljunk vissza! Orestes: Mitől félsz? Magadtól? Vagy én mitől féljek? Magamtól? Attól, hogy a véletlen csinál velem valamit? Hát azt hiszed, hogy velük mind a véletlen csinálta? Hát véletlenül gyűlöli egyik a másikat? És attól félsz, hogy véletlenül én még ölni is találok itt? (Nevet.) Hiszen itt ölni tisztára higiéniai gyilkosság lenne! Pylades: És ezért a higiéniáért megölnéd az -anyádat? (Kiáltva.) Forduljunk vissza, Orestes! Orestes: (Elindul.) Késő, Pylades. Késő. Mikor elindultam, nem ismertem Argost, nem szívtam az erdő levegőjét, nem találkoztam Elektrával. Akkor még nem tudtam, hogy én is Atreus vagyok. Pylades: Merj nemet mondani! Forduljunk vissza! Orestes, forduljunk vissza! Orestes: Mikor elindultam - igent mondtam. Azzal, hogy elindultam. 499-
