Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - Sarkadi Imre: Elektra (dráma)
tudok emberrel szóbaállni, akivel kétszer beszélek, már gyanús, fél, hogy ikínpadra kerül. És oda is került már néhány. Ha megszólítom, hajlong, egy szót sem .mer szólni, szalad mindjárt beárulni, hogy mit kérdeztem, mit mondtam. Csakhogy a bőrét mentse. Férfi nem mer szóbaállni velem, fél a nyavalyás valamennyi, tudja, hogy rögtön gyanús lesz ... Orestes: Egész nekivadultál. . . Elektra: Nekivadultam, persze, hogy nekivadultam. Az állat is megvesz, ha megkötözve kínozzák, hogyne vadulnék meg én. Orestes: Tetszenek a hasonlataid. De mondd el végre már, ki ez a két őrült? Elektra: Hogy ki? (Nevet.) Az anyám. A valóságos szülőanyám. Meg a mostohaapám. A király meg a királynő. Akik miután az apámat megölték, most engem akarnak megölni. Pylades: (Megjelenik.) Orestes, visszajöhetek már? Elmentem a legtávolabbi forrásig... Elektra: Orestes? Te? Orestes: Igen. Igen . . . Van valami igazságod, Pylades, az Atridákkal kapcsolatban. Míg távol voltál, kis híján vérfertőzésbe keveredtem. Furcsa vidék ez! Kivel is találkozhattam volna mással itt az erdő közepén, mint egyetlen testvéremmel, Elektrával. Elektra: Orestes! Te vagy! Nem bírok hinni a fülemnek és a szememnek. Csakugyan te vagy? Élsz hát? Megjöttél, hogy bosszút állj atyánk gyilkosán ! Orestes: Eszemben sincs bosszút állni. . . Hanem neked nem lehetett valami öröm az életed emellett a két őrült mellett. Elektra: Eljött hát a pillanat, a bosszú pillanata! . . . Végetek van, reszkessetek! (Tébolyodottan.) Megjött Agamemnon fia, megjött, akit meg akartak gyilkoltami! . .. azt hittétek, hogy örökké tart a dőzsölésetek? Nem! Mert most... Orestes: Most kisütjük, hogy mit csinálunk. Elektra: Vigyázz, meg ne tudják, hogy itt vagy. Megölnek, elpusztítanak. Te nem ismered őket. Ki kell dolgozni a tervet, hogy rajtuk üthess észrevétlenül. Nem szabad, hogy megsejtsék, hogy észrevegyék, - ütött a bosszú órája. Orestes: Hagyjuk már ezt a bosszú óráját! Alighogy felismersz, újra az ölésen jár az eszed? Mi az ördögöt bo&szúljak meg? Elektra: Megőrülnek a félelemtől, mikor felfeded kilétedet! De akkor már késő lesz! Az, az lesz az utolsó pillanatuk! (Eszelős táncba kezd.) Pylades: Úgy látszik, Atreus utódai nem mind olyan egykedvű bölcsek, mint te, Orestes. S attól félek, hogy te sem maradsz sokáig egykedvű bölcs ebben a környezetben. Orestes: Egyelőre még én nem én vagyok, csak a mítoszom. A hazatért fiú mítosza. Igazán tőlem függ,1 hogyan viselem el ezt a mítoszt. (Elektrához.) De húgom, idefigyelj már! Ne őrjöngj, ne táncolj örömödben. Elektra: (Még táncolva.) De táncolok, de őrjöngök. (Hirtelen abbahagyja.) Vigyázz, jönnek. Értem jönnek. Biztosan utánam 'küldték .. . megyek vissza, ne mutatkozz, míg velem nem beszéltél. Ugyanitt várlak délután. Mire lemegy a nap. Érted jövök, akkorra kigondolok valamit. Pontos légy. (Futva elindul.) Orestes: Ne szaladj! Hova szaladsz? Elektra: Megyek. Értem jöttek a pribékek. Nem szabad, hogy együtt lássanak. (El.) Pylades: Nos, ehhez mit szólsz? Orestes: Mit szóljak? Elektra, húgom... idegbeteg és nyilván anyám is az, az új férj is ... és terjesztik a végzetben való hitet. Klytaimnestra féltékeny az urára, aki jóval fiatalabb, mint ő. Elektrától félti. A lányától, 498
