Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - Sarkadi Imre: Elektra (dráma)
az erdőben talált nőcskék arra valók, hogy az ilyen vándorlegények eltöltsenek velük tíz percet, esetleg negyedórát. Ha nagyon megtetszett nekik a nő, talán félórát is, sőt találkát is kérnek tőle másnapra. Orestes: Neked tennék jót vele. Nem a negyedórával, hanem azzal, hogy el akarod valakinek panaszolni a pana- szolnivalódat. Én meghallgatlak nagyon szívesen, nagyon értelmes arcot vágok hozzá. S hogy köbben .. . (nevet), hogy közben akarok-e valami egyebet is, hát ez csak méltányos jutalmam. Annyit csak meg- érdemlek a fáradtságért, hogy végighallgattalak. Neked jó lesz a panaszkodás, és . . . az sem lesz rossz. Elektra: Köszönöm. Nincs szükségem a részvétedre. És rád sincs szükségem. Olyan vagy, mint a többi'ék, azzal a különbséggel, hogy nem ismersz. Ismeretlenül hallgatnál meg. Ismeretlenül a többiek is meghallgatnának. Orestes: De én meghallgatlak ismerősen is. Mondd meg, hogy ki vagy, és bizisten, ugyanúgy hallgatom, mintha nem tudnám, hogy ki vagy. Nem élak-hálok annyira a romantikáért, hogy okvetlenül cím és rangrejtve játsszunk egymással. Elektra: ('Végigméri, megfordul és menni akar.) Orestes: Állj már meg! (Megfogja a kezét.) No nézd, mondok egy sokkal jobb ajánlatot. Leszek férfi. (Pózolva.) Úgy, ahogy te képzeled el a férfit. Erős, komor. Ha szerelmi történetedet .mondod el, köhinteni és kiabálni fogok: hej, a gyalázatos! Meg is ígérem, hogy megyek és kitekerem a nyakát. De tudom, nem szerelmi történetet mondasz, hanem a nagy világfájdalmadat, ami azért nagy, mert semmi oka sincs. Elektra: Könnyű neked fecsegni. Lennél rab, mint én vagyok, őriznének, mint engem, megaláznának, mint engem, kínoznának, mint engem, fenyegetnének, az életedre törnének... De minek is beszélek! Orestes: No látod, mégis le kell ülnöd. Így ni. (Leül a vonakodó Elektrával együtt.) Most magyarázd el szépen, hogy ki fenyeget, ki kínoz, ki aláz meg. Aztán én is elmagyarázom, hogy mit kell ilyenkor csinálni és miért nem olyan fekete ez az ördög, .mint amilyennek festik. Elektra: Idegen, minden fajunkénak az a rögeszméje, hogy ért a nőkhöz s azokkal úgy kell bánni, mint a vad csikóval. Elmondatni a szamárságokat, megértő arcot vágni... Orestes: De hiszen ezt nem is titkoltam! Csak az a különbség, hogy én becsületes alkut ajánlottam. Ha nem tetszik neked a becsületes alku, akkor megtoldhatom még azzal, hogy segítek is neked. Segítek, úgy, ahogy akarod. Férfi leszek! Na! Mindenkinek levágom a fejét, akinek csak akarod! Elektra: Ezt... megígéred? Meg is esküszöl rá? Orestes: ígérem, és meg is esküszöm! Elektra: Esküdj! Orestes: Hohó! Majd utána. Előbb mondd el, hogy kit akarsz velem megöletni. Elektra: Nem, előbb esküdj meg. Ha megesküszöl, hogy megteszed, .amit kívánok, utána te is kívánhatsz tőlem, amit ákarsz. Ezt az alkut kínálom. Orestes: Hm. Az alku így nincs rendben. Egy ölelkezés kedvéért csak nem leszék gyilkos. Elektra: Akkor miért mondtad? Orestes: Csak azért, hogy megvigasztaljalak egy kicsit. Tisztán emberbaráti .szívességből. Elektra: (Felugrik.) Úgy? Hát te is ilyen vagy? Akkor nincs tovább beszélni- válóm veled. Pylades: (Megjelenik egy kulaccsal.) Nahát, te csakugyan megtaláltad a nimfádat. Orestes: (Karjánál fogva visszatartja 496
