Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - Sarkadi Imre: Elektra (dráma)
Orestes: Bejön, körülnéz, végighever a gyepen. Hamarosan a másik irányból jön Elektra, sirdogál, Orestes előtt egy pillanatra megáll, aztán tovább indulna. Orestes ,megállítja.) Micsoda szerencse. .. éppen rád gondoltam. Elektra: (Meglepve megáll.) Rám? S miért? Orestes: Azt nem tudom. De kezdek hinni azokban, akik azt mondják, hogy az ember csak gondoljon erősen valami jóra, s az megjelenik. Éppen valami hozzád hasonló jóra gondoltam, s íme megjelentél. Sőt, javított kiadásban. A fantáziám nem működött ennyire barátságosan. Elektra: Ki vagy te? Orestes: Nem ide való. Elektra: Azt látom. Orestes: Honnan látod? Elektra: Az idevalósiak nem szoktak nekem szépeket mondani. Sőt lehetőleg igyekeznek szóba se állni velem. Orestes: Ezt olyan keserűen mondtad, hogy igaznak kell tartani. Ennek következtében viszont azt kell gondolnom, hogy az idevalósiak vakok. Elektra: Azért túl messziről nem jöhettél, mert ilyen apró kis bókooskákat az -itteniek is tudnak. De egyebet aztán nem. Orestes: Mi kellene egyéb? Elektra: Semmi. (Indulni akar.) Orestes: Várj, ne siess. (Elektra megáll.) Figyelj ide, én -szavamra barátságos fiú vagyok. És ha már külön érdemet szereztem azzal, hogy megszólítottalak - amit az -itteniek, úgymond, nem szoktak — akkor megérdemlőn, hogy beszélj is legalább velem. Vagy nem? Elektra: Nincs mit beszélni. Orestes: Dehogy nincs. Ülj le egy kicsit mellém s mondd el, hogy az egész városban nincs egyetlen férfi s-em, mind csak gyáva asszonynépség, aki még arra sem vállalkozik, hogy . . . na innen folytasd. Elektra: Gúnyolódsz. Jó kedved van. Orestes: Mindig jókedvem van, ha magamnál szomorúbbat látok. Örülök annak, hogy nekem nincs ilyen rossz kedvem. De ezt a te rossz kedvedet ismerem már. A nagy világfájdalom, amiben -maga az étet fáj. Nem igaz? Elektra: Gúnyolódj csak, bátran megteheted. Orestes: Komolyan nem az a célom, hogy gúnyolódjak, de -amíg le nem ülsz mellém, addig -azt csinálom. Elektra: Miért üljek? Hogy mondj még három szépet, aztán próbálj közelebb csúszni hozzám, aztán simogass, fogdoss? Az erdőben találkoztunk, az igaz. De azt ne gondold, hogy 495 6. jelenet - Az erdőben vagy, hogy ilyen nagy szavakat mondasz. Sőt, -nemcsak fiatal, hanem romantikus is. De az évek majd -meghozzák a tapasztalást, -akkor rájössz te is arra, hogy az ölelkezés kétféle. Elektra: Kétféle? Én csak egyféléről tudok. Aigistos: Á, egyféléről? Mit tudsz te? Semmit. Mondtam, hogy nekem ez a -szakmám, hát elhiheted, ha mondom. Érdékből meg örömből ölelkezünk ! De szerelem! Elektra: Én csak egyfélét ismerek: amelyik mindent vállal, még öl is, ha kell. Aigistos: Éppen olyan vagy, mint -anyád. Elektra: De több mint húsz évvel fiatalabb. Öld meg Klytaimnestrát és én mindenkinél jobban szeretlek. Öld meg és ,a tied vágyóik! Aigistos: (Kínosan nevet.) Mondtam már neked is, Elektra, hogy nem szakmám. Én nem szeretek ölni, csak szeretkezni. Elektra: (Felugrik és kirohan zokogva.) Jaj nekem, ki -segít rajtam? Aigistos: (Hosszan néz utána, majd ellenkező irányba kisétál.)
