Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 6. szám - Sarkadi Imre: Elektra (dráma)

Elektra: Rögeszme, hogy lássam nap nap után, hogy ti... Aigistos: (Nevet) Ahá! Hát innen fúj a szél. Gondoltam .. . Elektra: Mit nevetsz? Aigistos: Elégszer mondtam az anyád­nak, hogy felnőtt lány vagy már ahhoz, hogy ... Elektra: Hogy ... ? Aigistos: Ah, mit fecsegek. Mondom, hogy az anyád természete jön ki be­lőled is. Ö is tele van gátlással, mert azt hiszi megöregedett, hogy nem érdekes már. Nem mondom, hogy nincs benne semmi igazság. Dehát rajta tudóik segíteni. S rajtad, ho­gyan segítsek? (Átkarolja Elektra vállát.) Elektra: (Hirtelen) Segíteni akarsz raj­tam? Vagy csak úgy mondod, a be­széd kedvéért? Aigistos: (Fensőbbségesen) Ideje már, hogy megszabadítsalak egy csomó gátlástól. . . Elektra: (Lerázza magáról Aigistos ke­zét) Hagyj! Ennek az egész pokol­nak te vagy az egyetlen külső szem­lélője, s neked van hozzá a legke­vesebb közöd. Beleültél a királyi székbe, az országiás nem nagyon izgat. . . Aigistos: Nem bizony. Elektra: .. .amit szemed szád megkíván, megkapod, kiszolgálod egy tébolyult asszony szeszélyeit, hogy téged szó­rakoztasson . .. Aigistos: Dehát mit csináljak? Elektra: ... s rajtam nevetsz, vállon ve­regetsz, mint egy gyereket, azt mon­dod, szamárság... Aigistos: Hohó, az előbb egyáltalán nem úgy veregettelek vállon, mint egy gyereket. Nem vetted észre a 'kü­lönbséget? Elektra: Hát, mint egy szamarat. Vagy egy lovat. Aigistos: Szó sincs róla. Lám, mit tesz a gyakorlatlanság. (Űjra átöleli Elektra vállát.) Zeusra, pontosan úgy öleltelek meg, mint egy nőt szoktak. Elektra: (Szünet után szólal meg.) Mint egy nőt? Aigistos: (Jókedvűen.) Igen. Elektra: Mint az anyámat? Aigistos: Olyanformán, de valamivel több örömmel. Elektra: S miért? Aigistos: Miért ne? Elvégre legalább huszonegynéhány év korkülönbség van köztetek. Elektra: S emiatt én többet érek, mint ő? Neked is? Aigistos: Ej, Elektra, ne tégy úgy, mint aki . . . Elektra: . . . mint aki meg mer valamit kérdezni. Aigistos: Ejha. Méghozzá milyen ki­hívóan. Hát kérdezz, no. Mire vagy kíváncsi? Elektra: Már kérdeztem. Aigistos: Na, erre könnyű megfelelni. (Ledönti Elektrát a kerevetre.) Könnyű megfelelni, de kár a beszé­dért. S nem is tudom, hogy. . . Elektra: (Közbevág.) Kérdeztem! Aigistos: (Simogatja Elektra karját.) Jó. Részletekben felelek. Egyelőre a ka­rodnál tartok, s próbálom összeha­sonlítás útján megállapítani a kü­lönbséget. Nem nehéz megállapítani, mondhatom, nem nehéz. De ne vágj ilyen morcos arcot. Elektra: Azt hiszed, egy vagyok a rab­szolganőid közül! Aigistos: Ej, dehogy hiszem... (nevet) azok ilyenkor nem szigorúan, össze­vont szemmel néznek rám . . . Elektra: Eh, azt kérdeztem, hogy többet érek-e neked, mint ő. Erre felelj! Aigistos: Micsoda türelmetlen vagy. Elektra: Hallgass. Ne beszélj állandóan mellé. Ne hazudozz. Mondd, hogy gyáva vagy. Lásd, én őszintén be­szélek. Nekem te kellesz egyedül. Nem osztozom rajtad senkivel. Sze­retlek, nem érted? Aigistos: (Nevet) Szerelem? Te még ifjú 494

Next

/
Oldalképek
Tartalom