Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - Sarkadi Imre: Elektra (dráma)
Elektra: (Eszelősen hajtogatja.) Bolondok háza. . . bolondok háza . . . Aigistos: (Nevet.) Klytaimnestra: (Most Aigistosra támad.) Még mindig szereted elfelejteni, hitvány, hogy egy királyt kellett megölni ahhoz, hogy te ilyen pökhendien heverj itt. Királyt, érted? Királyt és nem egy ilyen szoknyahőst. Aigistos: Valamit azért én is tettem . . . (Nevet.) Klytaimnestra: Ugyan mit? Aigistos: Valamit. Csak az ölesben nem vettem tevékeny részt. Nem szeretem, nem nekem való, undok mesterség. Elektra: Fúj, undok. Te is kezded, vagy te is folytatod? Nem elég, hogy egész nap ezt hallom, hogy nem tudok már egy lépést tenni a házban, hogy ne ölésiről, orgyilkosságról beszéljenek. S te is csak azért, hogy szellemeseket mondj .. . Klytaimnestra: Ó, be értitek egymást. .. De én mindent tudok! És az egész palota tudja, hogy (Elektrához) te rejtegeted az öosédet. A bosszúnak. Csak arra vársz, hogy felnőjön, hogy megerősödjék. Tudják, hogy havonta megy hozzá üzenet. Elektra: Mert te terjeszted . . . Évek óta nem tudom, hol van Orestes, de te negyedévenként elfogatsz egy állítólagos küldöncöt, aki aztán a kín- padon kivallja, hogy én küldtem Oresteshez. Aztán kiváltják azt is, hogy melyik városba. Kivall a szerencsétlen valamit, de hiába mennek oda. Mert ott sincs és másutt sincs. Lehet, hogy egyáltalán nincs. (Felzokog.) Klytaimnestra: Nincs, mert akkorra máshova tünteted el. Aigistos: Szegény küldöncöknek fene mód rossz dolguk van. Nem irigylem, Elektra azokat, akikkel szóba- állsz. Klytaimnestra: Ahá, pártolod, ugye, pártolod megint! Aigistos: Hogyne, ha ez pártfogás. Inkább a barátait sajnálom. A múltkori öreg halász meg volt hatva két napig, hogy a királylány tőle akarja megtanulni a halászmesterséget. Aztán egyszer kihajózott, mikor hazajött, már várták a katonák, mire magához térhetett volna, tüzes vassal sütögették a talpát. . . hát persze, hogy bevallott mindent esze nélkül. . . Elektra: S velem már nem mer a szolgahadból se szóbaállni senki. Mert fél, hogy másnap ő kerül oda, belőle szedik ki kínzással, hogy hol van Orestes. Megszólítok valakit, bocsánatot morog és eltűnik. Aigistos: Hát elszigetelésinek jó, az biztos. Klytaimnestra: De nagyon értitek már egymást. Egyik adja a másik szájába a szót. Segíts csak neki Elektra. Te meg neki Aigistos. Segítsetek egymásnak. Szeretnétek már nem látni engem, vagy halva látni, úgy még jobb. Szeretnél innen eltűnni, ugye Elektra? De aztán nagyon hirtelen visszajönnél, de nem egyedül, hanem Orestésszel, ugye? Tudok én mindent. De csak segítsetek egymásnak, csak suttogjatok, csak kacsintgassatok egymásnak. Ott tartunk már, hogy szembe mertek gúnyolni. Hogy összenevettek rajtam. De ne higy- gyétek, hogy hagyom magam. Ne higgyétek. Csak szervezzétek a cselédséget. De korábban keljetek, ha velem akartok végezni. Korábban ... Csak segítsetek egymásnak, 'kápráztassátok el az én vaksi vén szememet, hogy én hülye legyek, hogy én bolond legyek, hogy ne vegyem 491 Pylades: Hogyne, járjon mindenki a maga nimfája után! Orestes: Jó, akkor kerítek egy saját nimfát. (Mindketten el.) 5. jelenet - A királyi palotában
