Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - Sarkadi Imre: Elektra (dráma)
mák? Te féltékeny vagy Elektrára! Te komolyan 'hiszed, hogy első alkalommal megöl - ha teheti. Ezért lakat alatt tartod. Elektra viszont egyre jobban unja ezt .a lakatot, és egyre inkább szeretne belőle szabadulni. S mivel látja, hogy szabadságának te vagy íaz egyetlen gátja, hát nem csodálnám, ha csakugyan elkezdene olyan gondolatokat forgatni a fejében, amiket te tételezel fel róla. Íme, a dolgok milyen csodálatosan összevágnak. Akiről sokáig hiszik azt, hogy gazember, az előbb-utóbb az is lesz. Akit sokáig orgyilkosnak és poloskának tartanak, az előbb-utóbb az lesz. Klytaimnestra: Különösen, ha előbb is az volt. . . Véded, nagyon véded. Szívesen felcserélnéd velem, ugye? Még nem múlt el negyven éves? Jó volna? Csakhogy én nem vagyok birka, amelyik a bárd alá megy. Majd vigyázok, hogy amit kedvenced forral, azt maga kapja. S ajánlom neked is, hogy vigyázz. Túlságosan házikandúrrá változtál, de ha . . . Aigis tos: Asszonyom, ne bomolj. Szavamra, ma harmadszor akarod ösz- szeboronálni velem Elektrát. Mikor először mondtad, eszembe jutott. Mikor másodszor mondtad, próbáltam plasztikusan elképzelni a dolgot. Most, hogy harmadszor mondod, bizisten majdnem kedvet éreztem hozzá. Te csak gyanakszol és félsz. Gyanakszol Elektrára és félsz tőlünk. A vége az lesz, hogy mindegyikünk elkezd gondolkozni azon a bogáron, amit te tettél a fülünkbe. Klytaimnestra: Majd gondoskodok róla, hogy ne kezdjen el gondolkodni. Vagy kezdje el, de garantálom, hogy csak gondolkodás marad. Aigistos: Éppen itt jön Elektra. Mindjárt elmesélem neki, hogy milyen aggodalmakkal vagy eltelve. Elektra: (A palotából érkezik. Körülbelül húsz éves, szép lenne, de tele van modorossággal, a hangja is erőszakolt, a tartása is, állandóan idegesen tépked valamit a ruháján, idegesen nézelődik. Szemmel láthatóan tele gátlásokkal, féltékeny mindenkire, akit valamivel szerencsésebbnek érez magánál.) Klytaimnestra: Hol voltál? Elektra: (Hallgat, megvonja a vállát.) Aigistos: Mondok én inkább helyette valamit. Az is éppen olyan igaz lesz, mint amit ő mond. S nem kell neki hazugságot kitalálnia. Mert hazudni ■nem tudsz, ugye, Elektra? Meglátszik rajtad, ha hazudsz. Ez a tragédiád. Klytaimnestra: Nem kértem, hogy beleszólj. (Elektrához) Hol voltál? Aigistos: Elment sétálni az erdőbe, hogy találjon egy gyűszűvirágot. Klytaimnestra: Most kivel üzentél az öcsédnek? Kivel esküdtél össze? Aigistos: Velem. Összeesküdtünk, hogy megöljük a királyt és a királynét. Ja, hogy a király én vágyóik? Ez engem nem zavar, fő az összeesküvés. Klytaimnestra: (Még mindig Elektrához) Lesed a pillanatot ugye, hogy egyszer te kerekedj felül. S addig csak nézel ezzel a gyűlölködő pillantásoddal. Nézel és vársz. Mint egy vipera a bokorban. Aigistos: Asszonyom, legkomolyabban mondom, hogy a vipera a kövek között van és nem a bokorban. Klytaimnestra: Hallgatsz? Hallgatsz, hogy megbolondíts ezzel a hallgatással? Te rosszul számítasz, Elektra! Elektra: Persze, hogy hallgatok. Mit feleljek az ilyen kitörésekre? Mondjam azt, hogy nem igaz? Hogy te tévedsz, mert minden nagyon jól van? Ügyse hiszed el. És miért is hinnéd? Vagy mondjam azt, hogy szeretnék már innen elkerülni, szeretnélek már nem látni benneteket? Melyiket mondjam? Klytaimnestra: Mondd csak, mondd, hogy szeretnél már halva látni bennünket. Vagy nem is bennünket, 488
