Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - Sarkadi Imre: Elektra (dráma)
Látod, disznóság, hogy az erdőket megtöltötték nimfákkal, s mi itt járunk benne már nem tudom hányadik napja, s eggyel sem találkoztunk. Orestes: Ügy látszik, kipusztultak a nimfák. Éghajlatunk nem kedvez a nimfáknak. Az utolsó nimfa Kronos után a négyezredik évben halt meg, csontvázát a thébai múzeumban őrzik ; két drachma beléptidíjért bárki megtekintheti. De nincs rajta sok néznivaló, Pyladesem, mert csontváz. Semmivel sem különb, .mint egy bármilyen nőnek a csontváza. S a nimfának különös ismertetőjele, hogy csontváza a legkevésbé érdekes. Pylades: (Folytatva a játékot.) Ugyanott őrzik a faunok, szatírák és kentaurok csontvázát is? Orestes: Nem. Ezeknek a csontváza ama emlékezetes nagy tűzvész idején elpusztult. Így csak hiteles leírások maradtak meg. A szatírok csontváza alig különbözik a normális emberétől, mindössze szarvuk van és patájuk. A faunoké... de hiszen ezeknek van szarvuk és patájuk. Most már teljesen össze vagyok zavarodva, nem tudom megmondani, hogy mi a különbség a szatírok és faunok között. Azt viszont hitelesen tudom, hogy a kentaurok . .. Pylades: ... erőszakoskodtak a nimfákkal. Orestes: Történelmi tájékozottságod a nullával egyenlő. Különösen ami a történelem nemi vonatkozásait illeti. Pylades: Nem mindenki született olyan közel a történelem -nemi vonatkozásaihoz, mint te. Orestes: Ugyan. Mert Atreus volt az ősöm? Hol vagyok én Minőstől vagy Lédától? Illetve hol vannak az őseim? Pylades: Te, nem szokott néha rossz éjszakád lenni emiatt? Különösen most, hogy hazafelé tartasz? Orestes: Hogy én hasonlóvá válók az őseimhez? Erre gondolsz? Pylades: Olyanformán... mert ha egy családot üldöz a végzet... Orestes: Roppant szeretem ezt a szót: végzet. De nemcsak én szeretem, hanem az emberek is. Nagyon sok mindent meg lehet vele magyarázni. És sokkal könnyebb a végzetre hivatkozni, mint gondolkozni és úgy magyarázni a dolgokat. Gondolod, hogy engem, családom egyetlen férfi sarját, üldöz a végzet? És vajon mit fog velem elkövettetni a végzet? Megeszem a Saját fiamat? Vagy legyilkolom majdani feleségemet? Vagy feleségül veszem a lányomat? Mit gondolsz? Pylades: Nem tudom. Nem gondolok semmit. Orestes: (Nevetve hátbaveregeti.) Akkor induljunk tovább, mert hosszú még az út Argosig. (Mindketten el.) 487 3. jelenet - A királyi palota Klytaimnestra: (Feldúlva jön, mögötte Aigistos, aki úgy próbálja csitítani, hogy inkább hergeli.) Aigistos: Kár, hogy túl vagy a negyvenen, asszonyom, egyre inkább kezdem hinni, hogy ilyenkor nagyon nehéz a dolgokat más szemmel nézni, mint hogy vannak, akik még a negyvenen innen vannak - és ezek mást sem akarnák, mint elvágni a te nyakad. De nézd a dolgokat lustán, mint én. Ne őrizd Elektrát, mint egy rabot. Hadd találjon magának valami ifjú lovagot, majd azzal elszórakozik. Persze, ha még a lépteit is számontartod ... iákkor leplezetlenül utál téged. Klytaimnestra: S mert utál, hagyjam, hogy kerítsen magának egy szövetségest. Akinek könnyen felnyílhat a szeme, hogy csak engem kell eltenni láb alól, és Elektra mellett a trónt is elfoglalhatja. Aigistos: Még mindig ezek az aggodal-
