Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - Siklós Olga: Sarkadi Elektrája
telenül ott 'bujkál a ki kit öl meg vadsága. Ez a jelenet kevésbé drámai, mint a második verzió majdnem hasonló jelenete, mert ennek nincs igazán tétje. Illetve ha lenne, annak kidolgozására már nem került sor. A második változatban - ugyancsak első felvonás jelöléssel - már a kezdő párbeszéd igazi feszültséget teremt: a féltékeny Klytaimnestra Aigistot faggatja Elektra felől. A jellemék világosak, a helyzet egycsapásra tiszta és érdekfeszítő. Az egyik oldalon áll a gyilkos királyné, aki retteg Elektra és a bármikor betoppanható Orestes bosszújától, félti fiatal és ingatag karakterű férjét, a másik oldalon Elektra, aki bosz- szúra vágyik - bármi áron. Közöttük a szemlélődő, cinikus Aigistos, aki igazán sehova sem tartozik, csak önmaga érdekeihez. A kétféleképpen megfogalmazott jelenet mondataiban és gondolatilag is sokban fedi egymást. Egyes részletek majdnem szóról szóra ismétlődnek. A kettő egybevetése és a második felvonásnak jelölt harmadik töredék arra enged következtetni, hogy ez utóbbi változat a későbbi, vagyis a javítottnák tekinthető. A töredékek drámává restaurálásánál e második változatot tekintettem alapnak, s csak helyenként ötvöztem az első változat néhány mozzanatával. A második felvonásként jelölt töredék szereplői Orestes, Pylades és Elektra. Az ifjú királyfi közeledik Argoshoz, hajdani otthonához, hogy sok évi távoliét után békére, nyugalomra leljen. Pylades, a jóbarát nem hiszi, hogy zavartalanul vágyainak élhet. Elektra érkezése és a fokozatos felismerés szétfoszlatja az álmokat. A jelenet építkezése kitűnő, fokról fokra avarja a nézőt a drámai titokba, és a szereplőkkel együtt rohanunk a végzet felé - miközben Sarkadi maró gúnnyal leplezi le, hogy a végzetben való hit öncsalás, vele fedezzük a gyilkos szándékot. A klasszikus történet szálait azzal fűzi maivá Sarkadi, hogy e bosszúra és gyilkosságok sorozatára épített világban a bosszúról, gyilkosságról elmondja a véleményét is. A fennmaradt első, illetve második felvonásnak jelölt töredéket részeire bontottam, megkerestem azokat a drámai csomópontokat, ahol e részeket összefűzhetem. Az így nyert ellenpontos szerkezetben egymást erősítik a két színtéren folyó jelenetek, egymásra épülnek és együtt visznek a kiszabott „végzet” felé. (A drámatöredékben ugyanis kétszer is hosszan exponálja Sarkadi a darabot, ezt próbáltam az új szerkezetben eggyé olvasztani.) A restaurált műben Sarkadi szólal meg a szerkezeti változtatáson kívül igen csekély módosítással. A töredékek olvasása közben sokszor gondoltam arra, vajon az itt félbehagyott jelenetet hogyan folytatná Sarkadi, ha . . . Volt-e még mondanivalója, ami már örökre homályban marad? Mikor a részek összeilleszthetően egymás mellé kerültek, láttam, hogy a mondanivaló teljes: elsöpri a végzetben való hitet. A dráma bebizonyítja, hogy magunk alakítjuk sorsunkat, útunkat, tehát magunk vagyunk felelősek is annak alakulásáért. Talán azért is maradtak töredékesen e drámák, mert a mondanivaló készen állt, csupán a három felvonásra tervezett cselekmény hatott bénítóan. A Sarkadi életmű ismeretlen részének bemutatására először -a Rádió Irodalmi Osztálya vállalkozott. Sorra hangszalagra került az Elektra, a Lukrécia és a Hannibál utolsó útja öt hangjátékká alakított Sarkadi művel együtt. A Rádió ezzel a sorozattal nemcsak Sarkadi eddigi híveinek táborát elégítheti ki, de hinni lehet, hogy újabb híveket, olvasókat is szerez neki. 484
