Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - Siklós Olga: Sarkadi Elektrája
SIKLÓS OLGA Sarkadi Elektrája Párizsban a Rodin-múzeumban a nagy művész ismert remekművei és elkezdett, de be nem fejezett munkái egymás mellett sorakoznak, bepillantást engedve e művész alkotó- műhelyébe. Egy-egy forma, gondolat a szemünk előtt alakul, változik, teljesedik ki. Vissza-visszatérő képek, motívumók mint búvópatak bukkannak elő grafikában, torzóban, szoborban. Vonalak, gondolatok ismétlődnek, hogy újra való megjelenésükben is másként szóljanak, más oldalukat is a néző elé tárják - teljessé tegyék az életművet. Mikor Sarkadi özvegye kérésemre megmutatta a kiadatlan kéziratokat tartalmazó fiókot, eszembe jutott ez a tízesztendős párizsi élmény. Vázlatok, töredékek, ismétlődő, újrakezdett, de be nem fejezett műveket rejtett az a sublódfiók. Gépírásos, agyonjavított oldalak, kézzel írt, s azonmód félretett lapok, megkezdett füzetek sorakoztak itt, felfedezésre várva. Ebben az anyaghan, mely eredeti formájában az életmű sorozatban lát majd napvilágot, volt négy drámatöredék is. Keletkezési idejük - 1947-49 tájáról valók - szinte azonosnak mondható, bár pontosan meg nem állapítható. Stílus és mondanivaló rokonsága fűzi egymáshoz e műveket. Sarkadi e korban a napraszóló riportok, elbeszélések mellett szívesen és gyakran fordul elbeszéléseiben a klasszikus múlthoz. Hősei - Elektra és Lukrécia, Hannibál és Kőműves Kelemen, Hektor és Ödipusz, Apolló és a szatír Marszüász - a régmúltat idézik, de a mondanivaló mindben jelenkori: a készen kapott hősök és mesék nem mentik fel a jelenkorral való foglalkozás alól, de segítik a jelenkor megértésében és megmutatásában. Az átélt világháború, a kegyetlen évek élményei késztették talán arra, hogy nagyformátumú, már eleve fölnagyított hősökben keresse kora mondanivalójának kifejezési lehetőségét. Ezekben az írásokban itt rezeg az öldökléstől, háborútól való félelem, a gyilkosság mechanizmusának drámai leírása is. Az írások közös sajátossága, hogy a „fő-bűnt” a múltban követték el, és a jelenben ennek továbbélése s a nyomában keletkezett újabb bűnök születése a téma magva. Az említett korban keletkezett rokon-mondanivalójú művek (Kőműves Kelemen, Hannibál utolsó útja, Lukrécia, Elektra) egy részét Sarkadi drámának képzelte, s ezek mind töredékben maradtak. Másokat prózában írt meg - Ödipusz megvakul, A szatír bőre, Párhaj az igazságért - s ezek megjelenésük óta változatlanul az életmű legszebb darabjai között vannak. A drámák talán azért maradtak fiókbazártan, befejezetlenül, töredékesen, mert e korban Sarkadinak még nem volt színműírói gyakorlata, s a valójában egyfelvonásosnyi témát három felvonásosnak szánta. A töredék valóban szó szerint értendő: az Elektra c. kéziratnak egyetlen befejezett részlete sincs. Sarkadi egy jelenetet kétszer is elkezdett, de egyik verziót sem fejezte be. Nézzük e töredékeket: Sarkadi megírt két első felvonást, kétféleképpen kezdte el a drámát. Az egyik változatban - feltehetően az előbb keletkezettben - Elektra már Aigistos szeretője. Azért lett azzá, mert anyja féltékenyen őrzi a magánál fiatalabb királyt, bosszút akar állni anyján mint apja gyilkosán, és ehhez a bosszúhoz akarja Aigistost és anyja őrjöngő félelmét és féltékenységét felhasználni. A jelenet hangja ironikus, gunyoros, modern élőbeszéd. Bizarrságát fokozza, hogy a szokásos szerelmi háromszög az ismert klasszikus környezetben jelenik meg. A féltékenység átcsap a félelembe, s a szavak mögött szün483
