Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám - TANULMÁNY - Kiss Károly Ernő: Kisfaludy Sándor életútja és költői fejlődése II.

is megjárt idős magyaréba is. A török terjeszkedés felidézésében válóiban érezni lehet a jelen szorongását is.

De tehet-e a költő ivaáamik a jelenért? Sokat! A nemzeti törekvések útja az adott helyzetben jóformán osak a nyelvi kultúra terjesztésére korlátozódott, de itt, itt lehet még valamit ,remélni a háborús helyzetben is, s ez nem jelentéktelen. Hisz a nyelv a nemzeti különállás és egységesülés vértezete, ám híd is a polgári jövőhöz! így ebben, legalábbis nyelvünk elismertetéséért való küzdelemben egyetértihetnek a múlthoz kötődő és a jövő útját kereső hazafiak. Ezt szolgálja a nemzeti irodalom (tárgyától függetlenül is), és ezért harcolnak a pozsonyi országgyűlés követei.

Ez a gondolat foglalkoztatja-a Sándorffy - most már Kisfaludy - kúria új gazdáját is. „Most van az ideje, hogy hazájáért, nemzetéért, nyelvéért minden hazafi tegyen, amit tehet.” - írja a teljes Himfy előszavába®. Mert siet a két Himfy és a Regiék sajtó alá rendezésével, hogy író barátai segítségével még az 1807. évi diéta előtt megjelenhessenek. Már saját neve alatt és előszavaival kerülnék a nyilvánosság elé ezek a könyvek. Bemutatkozásában nemcsak a verseik keletkezéséről emlékezik meg, nemcsak .szabad írói elveit hangoztatja, de hitet tesz a mydlyműveiés namzetépítő hivatásáról is: „Az a nyelv egy nemzetnek, ami a napfény az eleven világnak... A nyelv köti az embereket egy olyan nemzeti testté, amelynek a politika vészei sem árthatnak. Szükség tehát főképpen nyelvünket a lehető tökéletességre hoznunk.”

így a Liza-diktus is, mely a Sümeg előtti idők egyéni indítékú költészete volt, közösségi érdekűvé válik.

Az országgyűlése® aztán a nemzeti nyelv védelmében Felsőbükki Nagy Pál felszólalása volt korszafcnyitogató. Ebben Sopron megye harcos követe a nyelvet az alkotmányinál is fontosabbnak tartotta, mert az elveszett alkotmány még visszaszerezhető, míg a nyelv ha elvesztik, az örökre odavan.7'* Ha végül is a diétán nagy eredményeket nem is sikerül kivívni, Kisfaludy Sándor szépen kiművelt ínyelve bizonysága lett nyelvünk nagykorúságának, s eZzel1 megnövelte a politikusok törekvéseinek aranyfedezetét.

Az eddig jóformán ismeretlen dunántúli nemes úr így országos hírnévre tett szert, is ezzel elkezdődött a sümegi költő közéleti szereplése is.

50. Horváth János i. m. 50-41. 1.

51. Költőnk maga is elismerte e hajlamát, ezért nem tudott saját bevallása Szerint szónoklatot rögtönözni. Ön. 400. 1.

52. Lev. 380. 1.

53. Fenyő i. m. 138. 1.

54. Lev. 127. 1.

55. Hd. VIII. é. 18-20. sz.

56. Uo. XIII. é. 21. sz.

57. Vö. Két szerető 12 levél (437. 1.) és Hd. Xm. 28. sz.

58. Erről csak a Hd.-ból tudunk XM. é. 36. sz.

59. Két szerető . . . 440. 1., 448., 1. 450 1.

60. Ezt Rózának egy tíz évvel későbbi levele is tanúsítja. Horváth Konstantin: Szegedy Róza levelei Kisfaludy Sándorhoz a győri ösafca Idejéből. Győr, 1930. 6-7. 1.

61. Takátsna’k 1800. jún. 2-án írt levele szerint. Lev. 136. 1.

62. 'Talán nem felesleges megjegyeznünk, hogy iaz Orsz. Széchényi Könyvtárban őrzött Föl. Hung. 1725. jelzésű 3 kötetes Gazdasági Napló II. kötete nem Kisfaludynak, hanem sógorának, Mayer Józsefnek feljegyzéseit tartalmazza.

63. Lev. 250. 1. Adósságaik magyarázatául szolgál egyébként jelentős ibirtoklszerzeményük is. Erre Kisfaludy ás hivatkozik. Lev. 566. 1.

64. Kisfaludy későbbi végrendeletében is hálásan emlékezik meg róla. Elismeri, hogy csekély szerzeményeit leginkább néhai felesége szíves szeretettnek, maga megvonásának és okos gazdaasszonyságának köszöni. MM. VIII. 656. 1.

65. Lev. 141. 1.

66. Csak ízelítőül Kisfaludy 1809. júl. 6-i leveléből: ,,Teljes meggyőződéssel mondom, édes Rozim, oly asszony lélek, olyan asz- szony szív, mint Te nem él az eleven természetben. Szeretlek és tisztellek, mig élek. Lev. 197. 1. Róza asszony válaszából: Ha Te ismét itthon és az enyém vagy, gazdag és boldog vagyok, de nélküled mindig szerencsétlen. (Németből ford.) Horváth Konstantin í. m. 17. 1.

67. Lsv. 153. 1.

68. Vö. Rácz Lajos: Rousseau J. J. élete és művei. Budapest, 1928. II. 261. 1.

69. Két szerető . . . 497., 506. 1.

70. Horváth János i. m. 58. 1.

71. Gálos i. m. 24. 1.

72. Lev. iji. 1.

73. Lev. 326. 1.

74. Szalay—Barótá: A magyar nemzet története. Budapest. IV. k. 339. 1.

7°