Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Bertalan Lajos: Januári naplójegyzet
i960 747 fő 1965 710 fő 1970 646 fő 1971 651 fő 1972 641 fő Az adatok részben a statisztikái felmérésből, az 1970. évi népszámlálás népesedési fejezetéből, részben az elnök zsebnaptárából valók. Ez utóbbi helyen az időközi változásokat is megörökítik. (Legutóbbi fehértói jegyzetemben közzétett „hozzávetőleges” létszámadatomat tehát helyesbítenem kell: nem stagnál, hanem fogy a lakosság száma.) Még nagyobb eltöprengésre késztet a foglalkoztatottak számának alakulása. A 641 lakosból 269 fő az aktív kereső, tehát dolgozó, 97 fő a nyugdíjas, öregségi járadékos, 288 az eltartott, vagyis 19 fővel több az eltartott, mint az aktív dolgozó. A fiatalok elvándorlása, a kiöregedett, a nyugdíjba vonuló réteg számszerű gyarapodása ezt az arányt egyre jobban átbillent! az „inaktív és eltartott” lakosság „javára”. Az marad a faluban, aki sem továbbtanulni nem tud, sem ipari szakmát nem választott, illetve aki bejárással meg tudja oldani munkaügyi problémáit. Magyarra fordítva: dolgozik a győri vagon gyárban vagy a házgyárban és reggelente vagy délutánonként bejár busszal a megyeszékhelyre. (Csornán, a járási ,székhelyen alig dolgozik valaki a faluból. Régebben is csak a fuvarosok jártak a csornai Franki-malomba, a járás, akkor még Tószigetcsilizközi járás székhelye is Győr volt. A Csornához csatolás csak kilométerékben hozta közelebb a járási székhelyt, más vonatkozásban változatlan a „távolság”.) Kihámozzuk az adatokból, hogy az egykor kizárólag földművelésből élő kisközség lakosságának már csak egy kisebb hányada - 641 fő közül 127 - dolgozik a mezőgazdaságban. Ezzel szemben az ipar, a kereskedelem és a szállítás együttvéve 130 főnek ad keresetet, tizenkettőn pedig az egyéb keresők csoportjába tartoznak. Gyökeres és mélyreható változás ez, ami egyúttal felveti a kérdést: hogyan tovább?- Egy bizonyos, ezt a hivatalt hamarosan felszámoljuk - .mondja Imre, gondolom nem minden szívfájdalom nélkül, hisz a vaskos, sárga épület részben .az ő műve s egyúttal a vára is Fehértó középpontjában, ahol a templom, az iskola, a papiak és ez az 1959-ben emelt épület uralja a Dózsáról dmevezett térséget. Az elnökön kívül más már nincs is a házban, s h.a kimondják a csatlakozást, neki is „mennie kell”. Nem menesztik, hanem áthelyezik Győrsövónyházra valamilyen beosztásba. Most még elkopácsol a kis írógépen, hirdetményeket fogalmaz, közzétesz fontos vagy kevésbé fontos híreket, megírja a leveleket, értesítéséket, vagy a legközelebbi beszámoló ibeszédvázlatát. Régebben falutörténetet is írogatott, egyiiik példányt elküldte a megyei lap szerkesztőségébe, ahol éppen a felszabadulás 20. évfordulójára meghirdetett fal úri portokat kezdték (közölni. Megjelent az övé is, persze rövidítve, „átpofozva”, hangzatos címmel, .amiből nem az derült ki, hogy Fehértóról van szó, hanem az, hogy „A túlit már csak hírből ismerik!’. (A túli az ágy .alá begurítható fekhely volt nagycsaládos házaiknál. Nappal az ágy alatt tartották, hogy elférjenek, .éjszakára előhúzták.) * * *- Tudod, azért nem is haragudtam, hogy rövidítik, mert tudom én -az ilyesmit, hanem azért, hogy nem a versemet közölték .helyette. Megírtam én a falu történetét versben is - előhúzza a kéziratot - s talán jobban hangzik, mint így leírva újságcikknek ...- Sohsem gondoltam, hogy verseket írsz.- Pedig előfordult .már, idenézz, ezt olvasd el, hogy öregek .napjára nekem kellett 57
