Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 6. szám - TANULMÁNY - Sonkoly István: Csokonai versei a 20. századi kórus- és dalirodalmunkban

Lányi Viktor két férfikara az Apollóban jelent meg, ebben az évnegyedenként megjelenő kottás folyóiratban, mely több mint fél évszázadon át ellátta férfikarainkat könnyen énekelhető művekkel x886-tól 1944-ig. E gyűjteményben jelent meg Lányi zenéje a ragrímekben bővelkedő Forró sóhajtások és A rózsabimbóhoz soraira. Az előbbiben nem dolgozta fel sem a Márton-féle Csokonai kiadásban található, sem a sárospataki dallamtárban fellelhető hagyományos éneket, hanem egyéni melódiát komponált hozzá sok kromatikával fűszerezve. Az utóbbi jobban sikerült. Egyikben sincs prozódiai helytelenség, azonban 1940-ben jelentek meg, de mégsem vett tudomást az új kórusmozgalomról. Az új művek áttanulmányozása megváltoztathatta volna intonációját. Lányi Viktor évtizedeken át sok külföldi operaszöveget fordított és a Pesti Hírlap zene- kritikusa is volt. Ezzel örökítette meg nevét, nem a kórusműveivel.

A 20. századi magyar kóruséneklés döntő változáson esett át a 30-as, majd a 40-es évek közepén. 1934 áprilisában volt az első Éneklő Ifjúság estje a budapesti Zeneakadémia nagytermében, melyen a klasszikus mesterek alkotásain kívül Kodály és követőinek művei szólaltak meg. A példát azonnal követte Debrecen, hol már ugyanakkor április 15-én, az Ady Társaság rendezésében Kodály-estet tartottak, melyen a Dóczy leánygimnázium, a Városi Zeneiskola, s a polgári fiúiskola kórusa énekelt. 1935 tavaszán 10 vidéki központban, Miskolcon, Debrecenben, Pécsett, Szegeden stb. megszólaltak az eddig „néma berkek”, s zengték az új idők új dalait. Az Éneklő Ifjúság mozgalom országos jelentőségűre növekedett. A negyvenes évek második felében a szocialista realizmus hódított a kóruséneklésben. Üj zeneszerzők sorakoztak fel az új táborba. Ök vállalták a Csokonai-versek megzenésítését. A fiatal komponisták mellett a régiek is kivették részüket a feladatból, s a Csokonai-dallamosítások -száma jócskán gyarapodott. Nemcsak a költő eredeti versei, hanem „pávatollai”, a műfordítások is vonzották a komponistákat. A már említett Bacchushoz című verset vegyeskarra zenésítette meg Láng István. Akárcsak Farkas Ferenc, Láng is baritonszólót illesztett a Töled ég Amor lángja is szövegére. Láng darabja nem számíthat oly elterjedésre, mint Farkas száma, mert dallamát helyenként az egészhangú hangsorból merítette, mely megnehezíti into- nálását. A Lemene-ből fordított A szépség című verset Pászti Miklós dolgozta fel női- karában, melyben tudatosan törekedett hangfestésre. Elejének tematikája visszatér a végén. Sulyok Imre Kleist műfordításából, a Lillához címűből adott részleteket szabadon A tavasz címen. Vegyeskari művében Kodály-hatások vilióznak. így az eső esik szavakra jutó ingamozgásszerű akkordváltások a Norvég lányok című kórusmű remek hangfestését juttatják eszünkbe. A szél szóra tornyosuló imitációk talán a Zrínyi szózatára emlékeztetnek.

Ha nem is kidolgozásban, de terjedelemben legjelentősebb Kosa György Csokonai- kórusszvitje. Ebben a szerző a költő három versénék, úgymint Az eleven rózsához, Az álom, s Bacchushoz címűnek emelt emlékművet. Kosa az idősebb nemzedék tagja, kortársa volt Bartóknak és Kodálynak, de nem tartozott iskolájukhoz. Herzfeld tanítványa volt a zeneszerzési szakon.

A három kórusszám előtt és között a klarinét kígyózó futamai teremtik meg a kapcsolatot. Dallamvezetése nem természetes. Kiagyalt harmóniai fűzései nem feledtetik el a darabban mutatkozó „üresjáratokat”.

Még megemlíthetjük Pászti Miklós férfikari művét a sapphoi versszafcban élő A békekötésre textusára. A szöveg ringatózó mozgású zenével párosult, melynek közepén tömör akkordvételű részek tűnnek fel.

A század eleji műdalok sorát Molnár Antal kezdte meg. Kiváló esztétikus ő, kinek stíluskritikai vizsgálata példás, de kompozíciói már megfakultak. Bartók és Kodály küzdőtársa volt, nagy elismerője művészetüknek, de két Csökonai-dalán nem mutat547