Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - Molnár Lóránt: Közelítő ősz (vers) - Molnár Lóránt: Requiem (vers)
MOLNÁR LÓRÁNT Itt áll már az ősz előttem. Tenyeremen alvó madarak álmodnak, szememből naponta hófehér hajók indulnak el, homlokom szikrázó porondjáiz halált dobolnak a kegyetlen szelek, elégett mezők útjain járok, fakó gémeskutak kiáltanak utánam, hajszálaim között csend tántorog, szemembe zuhan az ősz szürke esőkkel, bőröm alatt örökmécsesek izzanak, kinézek a sarkig-tárt ablakon, kint felkiáltanak az elsárgult utak. Tenyerem csónakjában fáradt láng-tollú madár pihen, a szeptember lila vánkosán feketén tündöklik a gyász, felsír, jajgat az esti szél, sodor monoton litániát. Itt áll már az ősz előttem. Requiem (Riának) Tudod: mindegy már, hová kanyarog utad - földreszorított füvek hitével. Madarak kiáltanak éjszakáid fölött, tested egybemosódik földdel, éggel. Bármerre indulsz, bárhová fordulsz - - kegyetlen szelek csapnak utánad. Lépteid neszét magánnyá ragozzák közömbös hidak, szürke házak. Már csend méri szemed, ahogy állsz némán a gyilkos, esti szélben. S holnap csenddévált tested árnya elsuhan a hideg, őszi égen. 509 Közelítő ősz
