Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai H. János: Tűzből mentett papíron...

ébredező föld szagával a neked meghozott s máig is hiába áhított szabadságod levegőjét.” Jól látta, hogy ia .magyar jobbágy Werbőczy előtt teljesen iki volt szolgáltatva az urak fcényedcedvónek, utána pedig a törvénybe iktatott hűbéri rendszer tépte ki a földmuníkásság millióinak kezéből „az ezerszer megverejtékezett egyszerű kenyérfalatot . .

S a Magyar Kommunista Párt megtalálta a megoldást. A Kőszegi Szabad Nép szavaival: „megteremtette a maga földbirtok megoldását. Ez a földbirtok rendezés a miénk, mi pedig nem vagyunk ia feudális világuzsora bérencei.” S magyarázatul még hozzáteszi, hogy nyegle szavak és vakbuzgó ígérgetések helyett tényekkel szolgál. A Magyar Kommunista Párt tettei között a legelső, hogy a parasztság „érdekeit” figyelembe véve megvalósítsa a földreformot. Mindez az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendeletében látott napvilágot.

A kommunista párt programjának egyik fontos tényezője, a földreform -- a vele kapcsolatos rendelet magyarázatával együtt - így került már április io-én azo'k kezébe, akiket illetett. S ettől a naptól kezdve hetente két alkalommal hagyta el a nyomdát a szabad sajtó Kőszegen - bevallottan - azzal az igénnyel, hogy nemcsak a környék, hanem Nyugat-Dunántúl népe számára akarja aprópénzre váltani a kommunista párt programját.11

Az olvasók örömmel fogadták. Kimondatlanul is olyan valaminek tartották, amiben meg lehet kapaszkodni. Világos tényközlései eligazítottak a dolgokban, bátor hangja erőt sugárzott azokba, akik még rettegve ébredtek hajnalonta: vajon nem tért-e vissza az elűzött fenevad.

Levelek árasztották el a szerkesztőséget mindjárt (az első napokban. H. I.-né mun- kásasszony úgy köszönti a lapot, mint rég várt barátot, „aki” segíteni akar. „Én a legkisebb porszem vagyok - írja levelében -, egy munkásasszony. Mély hálával gondolok a Vörös Hadseregre és a Magyar Kommunista Pártra, hogy végre annyi elnyomatás után felszabadították a magyar munkásságot. Erre nem lehet örömkönny nélkül gondolni, mert tudom, hogy ezután nagyobb darab kenyér jut úgy nekem, mint munkatársaimnak ...”

Különösen fontos szerepet vállalt a lap vezércikkeivel. Ezek kivétel nélkül azon tennivalókra irányították a közfigyelmet, melyek a kommunista párt programját képezték. Több ízben foglalkozott az újjáépítéssel, a közellátás megjavításával, támadásba lendült a reakció mesterkedései ellen, s az új rend megteremtése érdekében a dolgozók összefogását hirdette. „Cselekedetekben öltsentík testet a magyar kommunisták jelszavai, határozatai és programpontjai” - írta többek között.

Lehet-e ennél világosabb, logiikusabb programbeszéd azok számára, akikre egy ország újjáépítése vár, de nem tudják, miként fogjanak hozzá? Bátorította, buzdította az egyszerű tömegeiket, akik még nem ébredtek tudatára erejüknek, hatalmuknak. Ékesszólóan írt a legdrágább emberi értékről: a szabadságról, amelyet a reakció mindig meghamisított. ,,E szóval ajkán masírozott halálba a végtelen regiment Dózsától napjainkig. E szó mutatta az utat a Magyar Kommunista Pártnak a reakció ellen 25 éven át a földalatti kemény küzdelemben.” Ez a munka nagyon nehéz volt, hiszen a kommunisták egyedül voltak, akik megalkuvás nélkül vállalták a harcot az osztály és a vele szövetséges parasztság érdekeiért a kizsákmányolok ellen. Részük volt minden rosszban, amit a reakció zúdított, zúdíthatott a forradalmárok nyákába. De: „Megmaradtunk és most itt vagyunk .. . mert harcunk serege nem bilgericsizmás zsoldosokból, hanem a dolgozók ama rétegéből kerül ki, akik megalkuvást nem tűrve állottak és állnak ma is a demokráoia, a szabadság és függetlenség zászlaja mellett.”

Arról sem feledkezett meg, ami a konszolidáció megteremtése közepette, a koalíciós pártok, partnerek jelenlétében szintén igen fontos az egység -megteremtése szem44