Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - Galambosi László: Völgy (vers)
GAL AMBO SÍ LÁSZLÓ Lepkék jönnek. Sárga lepkék. Lehullnak a sárga ágyra. Asszony any ám: Viaszvirág, beborít a citromsárga! Sárga hold a homlokodon. Sárga hold a melled alatt. Sárga kő a seb völgyéből görget sárga kavicsokat. Szádból apró aranylécek, a fogaid fölvillognak. Sárga ködben sárga nyírfán sárga felhők lovagolnak. Szalagozott kürt a fényben. Hívogató ünnep harsog. Hasadozik már a sárga. Újjá épül gyönge arcod. Fölszikrázó fecskerajból koszorút köt ránk a hajnal. Hordja indás koronáját, énekel a Vető-Angyal. Pillangozó magok fölé gereblye nyúl. Víz megárad. Méhkasokból ragyogás kél. Hullámoznak darázs-fátylak. Megindul a bab, a borsó. Paprika a csőrét dugja. Tökvirág telt poharába kacsingat a kacsa, pulyka. Ablak előtt vár a nyírfa. Behajol, hogy csalogasson. Égi ágon piros almák. Indulj felém Virág-Asszony! Sárga inged széjjel foszlott. Kékben virulsz. Lépegessünk. Gyöngyök fölé magasodjunk. Gyöngyök között zsong a testünk, Gyöngy-szökőkút zubogása vibrál, mint a mennybolt lángja. Erőtlen a késes halál. Nem rakhat a kosarába. 50t Völgy
