Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 5. szám - GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI IRODALOM - Cs. Nagy István: Csoóri Sándor

Élénkebb, zökkenően-szaporázó a Gilice tüske című mondóka ritmusa. Ez is népi mondókára üt, hogy aztán járatlan útra kanyarodjon, mint az előbbi. A kétrészes, szembeállító megoldás <(fintorgó bika, muzsikás szitakötő) biztosan oldja ki az olvasóból a hangulati hatást, a rokon- és ellenszenv érzelmi hullámait. A Zápor-mondóka (korábban A zápor fiai címen jelent meg) három strófája három önálló mondókának is beillik, mind Juttatásban, mind hangutánzó zenében jól megformált egésszé válik. A mondóka- család tagja még a két ikervers, a Lánycsúfoló és a Fiúcsúfoló. Mindkettő ötletes.

A mondókásság átragad más versekre is, így sajátos fél-mondókás átmenet keletkezik. Mintha áthangzana a Csiga-biga, gyere ki a Csiga-Zsiga elindul kezdetű versbe. Állandó szóismétlésével nemcsak mondogatós, hanem mendegélős üteművé is válik ez a vers, a Világjáró. A csiga fűszál-méretű univerzumáról szól, a nagy igyekvés rezignált csattanójáért van a vers:

s világvégi lapulevél alkonyul, a fűszál már meghajlik, lekonyul,

Csiga-Zsiga egy tenyérnyi világűrbe belehull, belehull.

A mondókásságot vagy legalábbis a ritmikusságot néha a versszak tördelése is kiemeli, ilyenkor szinte belelátni a ritmus molekula-szerkezetébe, ami nem is oly ördöngős, hiszen egyszerű ősi nyolcas és hetes söreik átlátszóbb tagolásáról van szó:

Ősember

és

ősgyereke,

amikor még vadász volt, ki-kijárt az őserdőbe,

s naphosszat csak vadászott.

(Ősember és ősgyerek)

A lazább szedés nyilván olvashatóbb, bátorítóbb az olvasó kisgyerek számára, a puszta érdékesség (még nem a tartalmi, csak a tipográfiai) maga is serkent végigfutni a vékony sorokon, s közben egyszerre látni és hallani a ritmust és a fölidézett ősemberi valóságot.

A másik jellemző, jól megfigyelhető versépítő elv a szójáték, a szóötlet, az összefüggést fölvillantó nyelvi tömörség. Ezek a képződmények azonban nem válnak egyszeriben a művészi érték biztosítékaivá. Még a Csoóri-képességű költőnél sem. Például nyilvánvaló: a háza-váza rím, szójáték volt a gomb, ehhez készült a kabát (Hol a réti csiga háza?), csak azzal az engedménnyel járt a háza-váza rím megközelítése, hogy erőszakolt házféleségeket kellett kitalálni (angolnának angolháza). Jobb szójáték-vers a Csínytevő ökör, idézzük a bors-ökröcske méretű szöveget:

Mondjak egy jó ökör csínyt?

Az ökör lelegelte a kökörcsint.

478