Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám - TANULMÁNY - Nádasdy Lajos: Kiegészítések Petőfi pápai életszakaszához
Kondor szuggesztív erővel jelenít meg. Ki ez az ember? Megállítja-e még idejében az őrült akciót? Miért nézi fordítva a gyilkos műveletet? Talán mert fordított világ az, amelyikben ilyen megtörténhet • • • ? A kérdésekre mindenkinék magának kell válaszolnia, mi több: a kérdéseket magunknak kell feltennünk. A művész megjelenít - s Kondor ebben kivételes tehetségű művész volt -, a gondolat átélése, megfogalmazása már a néző féladata. Az életmű jónéhány csúcsát bemutatta az emlékkiállítás, bár nem lehetett teljes, ugyanis csak a hagyatéki anyagból válogatta a rendező Dávid Katalin, így eleve kimaradtak a köz- és magángyűjteményekben lévő alkotások. A Romantikus tanulmány, az Égi háború, a Szent Antal megkísértése, a Blake illusztráció, A mennyország meghódítása, az Ikonosztáz című grafikák, az ítélkező, a Jeruzsálem pusztulása, Az angyal megjelenik Lóthnak, a Liberius, Az öreg király, a Pléh Krisztus, a Krisztus I—II—III. és a Gyilkosság az olympián című festmények az önmagunkra-eszmélós, az önvizsgálat, a világ jelenségei közti eligazodás nagy művészi erejű segítőiként maradtak meg bennünk. Kondor művészetének hívei és ellenzői még a közelmúltban is két nagy tábort alkottak, és sokan voltak olyanok is, akilk ugyan nem tekintették szentírásnak a művész minden megnyilatkozását, de legjobb műveit a legjobb műveknek kijáró megbecsüléssel, mély átéléssel szemlélték. Most már csak a művek vehetik fel a harcot az értetlenséggel szemben. Ha nehéz lesz is a harc, a siker aligha marad el, az életmű java egyre nagyobb tábor szellemi közkincsévé válik. Nemcsak a művész korai halála ókozta, hogy a rengeteg látogató tekintélyes része megrendültén, a tragédiát és a győzelmet egyaránt átélve távozott a kiállításról: Kondor Béla sokarcú művészete jutott el eddig nem is remélt számú emberhez az elmúlt nyáron. „Hogy merre vezet, nem tudom már. Biztos: az utak simák és gördülékenyek valamerre. ÍLn folytonosan a jó halálra gondolok; mint rézlemezbe mart jegy, létezem névtelenül.” Kondor Béla: N. N. BOZÓKY MÁRIA Pannónia ’73 Nemzetközi Képzőművészeti Kiállítás A kiállítóterem nyárias, atmoszférájában mozgalmasság, színek, tarkaság, messziről integető formák és jelek, közelről sűrű sorokban téleírt ábrák, nyugtalanító kompozíciók fogadják a látogatót... A magyar, osztrák és jugoszláv kiállítók mintha megegyeztek volna abban, hogy a kétezer évesnek mondott „pannon” közösség aktuális pillanatában visszafogott vidámsággal, intellektuális komolysággal húzódjanak vissza a falhoz, műveikhez, s ne kiabáljanak bele semmi drámait, semmi oda nem illőt ebbe a ritkán adódó ünnepélyességbe. A művek kiilön-külön kiáltanak önmagukért; figyelmesebb szemléletnél különválnak a vállalt „sorsközösségtől”, s egy még nagyobb sorsközösségbe való tartozást igyekeznek kihangsúlyozni, ez pedig a modern művészet. 463
