Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Leskó László: Elnökök és vezetési stílusok
fásnál. - „Még az üzemágak helyes arányait sem tudja kialakítani. A szövetkezet műszáki felkészültsége csaknem a nullával egyenlő. A vetésforgó összeállításával is baj volt. Őszi rozsot vetni kukorica után — ki hallott már ilyent? Négy-öt növényi kultúra egyszerre hozott termést. Ki győzte volna szedni? Az üzemszervezésről ha hallott is: egyik fülén be, a másikon ki.” Tanulatlan parasztember volt. De: mennyire maradnak meg parasztnak a G. Sándorok? A téli elnöki tanfolyamon mesélték róla: „G. Sándor az első estén fekete klott- gatyát viselt. Ezt .akkor láttuk, amikor lefekvéshez készülődtünk a kártyaparti után. Céklavörös lett. Rajta kívül senkin sem volt fekete alsónadrág. Másnap vett .magának egy fehéret. Két számmal nagyobb volt a kelleténél, a térdéig ért. Jót röhögtünk rajta . . .” Ízetlen jellemzés, de találó. A háta mögött nemegyszer bugásnak titulálták. Elnöktársak, hasonló gondokkal vertek. De akikben nagyobb volt az asszimilálódási hajlam. A védőnő még most is felháborodva meséli: „Három éve új házat épített. A csizmáját a szögre akasztotta, félcipőt hordott. De a fürdőszobát lomtárnak használta!” Közös munkánk eredményei: riportok, tudósítások. Egyszer „anyagfelvétel” közben egy fogatos állított be. G. Sándor csak a fejével intett „siplrc!”-et. Fél év múlva több panaszos levél érkezett a faluból. Egyben megegyeztek. A levelek írói azt is közölték G. Sándorról, hogy a parancsai után nem mulasztja el azt mondani: „Meglegyen, mert különben nadrágon billentelek!” A bukástól való rettegés miatt lett tyrannus. „Felfelé” alázatos maradt. Szinte menekült a „felsőbbség” elől. „Küldjék őket a Botostagba, ott biztos nem leszek!” Erején felül vállalt. Bukásában törvény van. Megmenthettük volna? Azt hiszem - igen. Hagyta volna magát? Azt hiszem - nem. Szégyellt volna brigádvezető, fogatos, vagy növénytermesztő lenni abban a gazdaságban, amelyben elnök volt. „Az életemet nyújtottam nekik tálcán, amikor vállaltam, hogy az elnökük leszek. A nyakamat a két mancsuknak! Itt van, Toppantsátok ketté! És nem akartaim tudomást venni a szorításukról. Csak akkor voltam kénytelen erre, amikor ,a hüvelykujjak már kezdték benyomni a gégémet!” - mondta egyszer vérágas szemmel, borközi állapotban. S öntudatlan mozdulattal összefonta ujjait a nyakán. A második mérleghiányos évük következményei elől „szökött meg”. A kórházba- szállítás közben végzett vele a megváltó infarktus. P. Kálmán, a „sztár” „Tepsi'képűhalvérűkenetteljes.” így együtt. Nábobi gőg és mezítlábas alázat - ez P. Kálmán. Szája sarkában csecsemőbiggyesztés: lehet a gőg, de az alázat jelzője is. Nem ég, nem is pislákol. De hogyan is égne a víz? „Lassú víz”-ember. Látványos protestálásra csaík kétszer volt képes. Régen, a beszolgáltatások idején. Amikor a felesége a második vasárnap sütött görhönypogácsát, azt mondta: „Ölég volt ebből; nincstelen korunkban!” Bejárta az ország építkezéseit. A személyi igazolványában a földműves bejegyzést ácsra javították a cserekor. A szákképzettség rovatban ez áll most is. A foglalkozásnál: téesz-elnök. Vannak, akik eskü alatt állítják, sírt, amikor megválasztották. Gépek, épületek hiányoztak a gazdálkodás megkezdéséhez. A „lassú víz” összemosta hozzájuk a pénzt, a téglákat. Az öszvér legendás 'türelme. P. Kálmán -türelméhez a gyűszűnyi víz és a Balaton viszonylata. „Képesítés nélküli elnök vagyok” - mondja. Némi kisebbrendűségi érzettel? Az uborkafára v-ergődöttek gőgjével? Ács maradt elnökként is. Betartja a szabályt: előbb 432
