Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Bertalan Lajos: Atyafiság közel, távol
Ültünk a gádorban, széken, sámlin, 'hokedlin, sütött a nap. A lugas indáin kövér fürtök, a kút mellett mindenféle virág, a drótkerítésen túl osirkék, tyúkok, kacsák. A kaput nyitva hagyták, ha jön a fogatos a majorból, egyenest bejárhasson a kocsival. Vigye már a trágyát az udvar sarkából, mert azon annyi légy terem, kiszekálják az embert a házból. Minden ételt zárni kell előlük. Maradt ebédről hús, rétes, együnk már, biztat bennünket Katus, nem .is szabadkozhatunk. Sógorom vagy hat éve letette a nagykalapácsot, ízületi baja miatt eltiltotta az orvos. A műhely volt az oka, egyik oldalon a kohó -tüze, másik oldalról télen a hűvös levegő csapta, ettől lett a baj. Állatokkal vesződik, az sem könnyű, de ketten valahogy boldogulnák.- A hizlalás nem rossz. Legjobb, ha bikát hizlal az ember. A téesz ad lucerna- földet, hereföldet, tápot is kapunk, s amikor eléri a súlyt, mehet az állat. A háztájiban még nem vezették be az önköltségszámítást, így aztán nehéz kiszámítani, mennyit jövedelmez a hizlalás. Jegyezni kellene a szálas- és abraktakarmány értékét, a munkaórákat, etetést, itatást, almolást, ápolást, hogy csak a főbb tételeket soroljuk, de még az is bonyolítaná a számítást, hogy a szálastakarmány 'értékét csak a lucerna és hereföld használatáért felszámított díj, a kaszálás, forgatás, fölgyűjtés, hazahordás munkadíjának együttes összegéből lehetne kihámozni. A hízómarhát jól fizetik.- Csak itt is becsapódhat az ember - jegyzi meg a sógor. Legutóbb is azt gondoltam, kísérletezem, rádobunk még egy kis súlyt leadás előtt. Egyharmadával megemeltem az abrakadagot, néhány héttel leadás előtt. Az állat megsókallta. Rájött a hasmenés, fogyott, romlott, nem evett. Örültem, hogy átvették. Pocsékba ment a drága táp, rosz- szabb minőségben vették át az állatot, ráfizettem. Benéztünk még az ólba az anyakocához.- Ide meg bevezettük az infravörös világítást, az olyan egyenletes hőmérsékleten melegít a malacoknak. Nem akartam hinni a szememnek. Infralámpa az ólban. Mondták, hogy nemcsak náluk van így, többen is kipróbálták a faluban és jól .bevált... Búcsúzáskor a lelkamre kötötték, hogy ezután el ne kerüljem a házukat, ha erre járok, mert harag lesz belőle. Kár hogy nem tegnap jöttem, akkor itthon volt az Ernő, az megnézegette volna a kocsimat alaposan, ki is próbálta volna, mert ő is Zsigulit vesz. Ernő tehergépkocsit vezet a győri Volánnál. Mielőtt megnősült volna, lakást vett Győrben. Katus kisebbik fia, Emil pincér, ő most gyűjt lakásra, de lehet, hogy kocsit vesz előbb. A nősüléssel még ráér. Máskor meg dobjak föl egy lapot, aztán friss rétessel vár, tudja, hogy azt szeretem. Olyant .süt, mint anyánk szokott odahaza, Febértón. * Mári néném temetéséről csak Berlinből .hazajövet értesültem. Apám nővére évtizedekig betegeskedett, dagadt lábával csak jött-ment a konyhában, udvaron, s ha elfáradt, leült az ágyra, pihenni. A ház körüli gond 'Mariskára, unokahúgomra maradt, ő viselt gondot anyjára, apjára, az öreg Fülesi Gáborra, aki közel jár .már a kilencvenhez, s görbe botját görcsösen markolva táblából a házban, gyerékes mosollyal, kék szemével valahova a messzeségbe kémlelve, békés derűvel. Hogy .meghalt Mári néném, csak nagyritkán, világosabb pillanataiban .sejti, de ha kérdezzük, hogy van Gábor sógor, azzal válaszol: „Megvagyunk, jól vagyunk, hát, ugye, hogyan is lehetnénk . . .” Búcsú napján délután hozzá .is bekopogtunk, de se a konyhában, se a szobában egy 422
