Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 5. szám - MEGEMLÉKEZÉS - Krúdy Zsuzsa: Krúdy estéje

nyugtatni. Délután került haza és rögtön lefeküdt. Nagyon rosszul érezte magát, elégtelen volt a vérkeringése, fázott, ezért harisnyáját sem vetette le, s hálóinge fölé fölvette barna gyapjú szvetterét.

Ezen az estén is, mint máskor, ha otthon volt, bementem hozzá lefekvés előtt jó éjszakát kívánni. Éjjeliszekrényén gyertya égett. Csakúgy, mint az egész lakásban. (Számlahátralék miatt már régebben nem volt villanyunk.) Nem olvasott, csak pihent. Aggódó kérdésemre, hogy 'miként érzi magát, halkan válaszolt: „majd jobban leszek, kisjányom”. Amikor megcsókoltam homlokát, így köszönt el tőlem: „köszönöm, kicsim”.

„Köszönöm, kicsim”, ezekkel a szavaikkal búcsúzott el a világtól, az élettől is.

Hajnalban, álmában jött érte a halál. Lábujjhegyen, észrevétlen, hogy ne zavarjon senkit.

MUSTÓ JÁNOS: ÜVEGFÚVÓK

420