Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - Morvay Gyula: Julika (elbeszélés)
MORVAY GYULA Reggel hatra már beszaladt az autóbusz, korán volt, de az utcán már délelőtti volt a nyüzsgés. A zsákutca végén asszonycsapat trécselt: nevetgéltek, egyikük cigarettájával matatott: kétszer is megnyálazta a papirost, de a levegőn megszáradt a meleg nedvesség, amivel meghúzták (azt a gkhes cigarettát. Asszonytársa nevette; seprőjére támaszkodott, rövidszárú csizmájával a vizes havat továbbrúgta; aztán azt iaz engedetlen torkú csizmát a járdaszélhez veregette. A harmadik asszony valahonnan előhúzott bakancsban kruszmogott, és rárakott a nevetésre, amely csak úgy szikrázott. Ketten arcukat a seprőnyélre hajtották: talán álmosak voltak, holott nem; és a házfalaknák csapódott a beszéd, a nevetgélés, az igaz, de mire Julika körülnézett, már hórakások voltak az asszonyok körül: jöhetett a havat elszállító teherautó. Eső súgott, percegett a hóba, a háztetőkről néhol megosordult a havas lé; két asszony markát tartotta, felfogták a tiszta, hideg vizet, melynek fagyos iszaga volt, hát- ratolták fej kendőjüket, és hajukat hátrasimították a vízzel. „Még szebbek akartok len- . ni?” - „Az öltözőben minden van, de az esővíz, ez a kom tavaszi hóié növeszti a hajat” - „A ráncdkat is” - „Nem ég jól ez a (büdös cigi” - „Rálocsog az eső; úgy nem éghet” - „Asszonyok, riadó!”, csapta lapátját a kövezetre laz egyik asszony. „Itt a nagyfőnök! Nahát, most aztán megint unit akar majd, reggel hat órakor?” - „Jóreggelt, szépasszonyok!” - „Jóreggelt, így majdnem dél falé, ellenőr elvtárs!” — „ITaddoézzam- csak, hadd!ássamcsak, mennyire vannak” kocogtatta a szavaikat fogai között. „Menynyire vannak, asszonyok? Készen van az ütem?” - „Miféle »ütem?«” - „Az ütem”. „Az ütem, iaz készen van, ellenőr elvtárs; ott vannak a kupacok!” - „Az ütem azt mutatja, hogy maguknak már a park mellett kellene dolgozniuk. Bezony!” — „Apám, tegye el azt a „pappírt”, az ütemet mi már elhagytuk! A park mellett már ötre készen voltunk. Most cigaretta-szünet van; „egyébként”, meg „amúgy” készen van az ütem, ha magának ütem kall”. Az ellenőr a falra terítette papírját, bal kezével odanyomta, jobbjával bal belső zsebéből elővette golyóstollát, valamit felírt, összehajtotta a papírost, az asszonyoknak odaszólt: „Eddig rendben az ütem, asszonyok”.- Maguk alkalmi hólapátolók, ugye? - kérdezte a (beszédes asszonytól Julika.- Nem. Köztisztasági dolgozók vagyunk, (kedveském.- Reggel hatkor kezdenek?- Nem. Hajnali ötkor, de inkább négykor, mert hát az „ütem, az ütem”. Idejön Ütem Józsi - így hívjuk, csak ő nem tudja -, az az első szava: mi van az ütemmel? Hajjaj, régesrégen túlteljesítettük, még ott, a parknál. Ütem Józsi okkor még aludt! Tesszük a dolgunkat, kedveském. Az utcát felásó emberek is pihentek. Hét óra volt. Leültök a sáros csőre, kibontották ruhába csavart ételüket, belevágtak a kenyérbe, megharsant foguk alatt az uborka és a hagyma. Vezetőjük Jóbálva hozta a cigarettát, ide is, oda is, annak is lehajított egy csomaggal, megnézte a felásott gödröt, és azt mondta:- Amint nézem, holnap is lesz nap, emberek. 35 Julika
