Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám - MEGEMLÉKEZÉS - Krúdy Zsuzsa: Krúdy estéje
A Fővárosi Közmunkáik Tanácsa így köszöntötte az új évet: „Tisztelettel értesítem, hogy elszámolásom összeállításánál megállapítottam, hogy Nagyságod házbér tartozására 1932. évi augusztus hó i-től ezideig még semmi fizetést nem teljesített, úgy hogy jelenlegi házbérhátraléka 1912. augusztus i-től 1933. január végéig 2jo pengőt tesz ki. Tekintettel, hogy közvagyonról van szó, felelősségem tudatában nem mulaszthatom el, hogy erre Nagyságod figyelmét fel ne hívjam s kérjem, hogy ezt az összeget most már S napon belül okvetlenül kiegyenlíteni méltóztassék, mert ellenkezőleg kénytelen volnék az esetről a tanácsnak jelentést tenni és javasolni, hogy az ügyet elintézés végett tanácsunk ügyészének adja ki. Budapest, 19a. január hó 7. Tisztelettel: Papp Jenő sk. min. irodaigazgató” „Vajon mit írunk az 1933-iki esztendőről, ha megérjük, átbírjuk és ibefejezhetjü'k?” - tette fel a kérdést az új évet köszöntő cikkében. Milyen jóleshetett mellőzöttségében, magányában, élete alkonyán Peterdi Andor hozzá írott szép verse: Akár a flamingó, aki színesen kimagaslik az ingoványbái s rangosán lépked egyedül, olyannak látlak, mikor az ég csücskén már hajnalik s te rovod az utcát halkan, nesztelenül. Céllal ballagsz-e, ki tudja? fejed oldalra billentve álmodik, s nem érzel ködöt, bronhitiszt, fagyot, csak ballagsz és virrasztasz rejtelmesen merengve, mint a hunyorgató, távoli csillagok. A vadmadár is így vonul alvó tájak felett az éjszakában, gyilkos vadászok elül bátrabban krúgat így síró vagy harsány éneket, ha biztos az útja, s nem retteg, csak repül, repül. Te is így vándorolsz örök honod elébe, kerülöd az élet fényét, harsogó viharát, s hajnalban beveszed magad vadonod sűrűjébe, úgy köszönsz az ébredő világnak: „jó éccakát!” Peterdi versének születéséről így írt felesége, Várnai Zseni: Később egy tavaszi hajnalon megint csak Krúdyval ballagott haza. a férjem és egészen fellelkesülve mesélte: - „Hogy ez a Krúdy milyen kedves tud lenni, az ő finom hangulataival! Ezt meg kell hallgatnod, fiacskám. Tudod, amint jövünk hazafelé, keserű szájízzel, lelkiismeretfurdalással, hogy megint csak kimaradtunk, Krúdy egyszeresük megáll, a levegőbe szimatol és fülel, mintha távolról hallana valamit. Azután megszólal:- Hallod? En nem hallottam semmi neszt, de ö fölemelte az ujját és a nyakát fölfelé nyújtva újra, szinte átszellemülten mondta:- Hallod? Vadlibák vonulnak hazafelé. Hallod, milyen elnyújtva rikoltanak? Goá ... goá .... 417
