Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám - MEGEMLÉKEZÉS - Krúdy Zsuzsa: Krúdy estéje
KRÚDY ZSUZSA Krúdy estéje Hű barátaival továbbra is a Kéhlinél (közeli kiskocsma) találkozott, ahol halk beszélgetések folytak, majd mélyeket hallgattak. Főleg ami Aput illette. Az utóbbi években még tűnődöbb, csendesebb, hallgatagabb lett. Az éjszakázást már nem bírta, este io-ii órára általában ágyban volt. Sajnos, egyre keservesebben fizette meg életének minden könnyelműségét és szenvedélyét. A kegyetlen „főúr” egyre többet, egyre többet követelt. Az 1927 -és 1929-es években megismert nagy testi-lelki szenvedések végképp beköltöztek hozzánk. Szíve, gyomra, mája tönkrement. Ijesztően lefogyott, csak nehezen vonszolta magát, álmában nyögött, forgott, fogait csikorgatta, s már csak a nagy-nagy akaratereje hajtotta: írni, írni, írni! Látom -magam előtt megrokkant alakját, amint íróasztala fölé görnyedten szorgoskodott, s körülötte cigarettafüst gomolygott. Az ajtónyitásra -megfordult és kérdőn rámnézett. „Apu, itt vannak a cikkért” - mondtam. „Jó, rögtön megleszek” - válaszolta, s már folytatta is az írást. Nyár végén be kellett mennie kórházba. Megint dr. Lévy próbált segíteni rajta. Látogatóinak kis darabkákat tépett le élektrokardiográf-leletéből, mert ahogy mondta, „mit adhat kedvesebbet a barát, mint szívének egy-egy dobbanását?” Betegsége alatt levelet írt Váékonyi Titusznak: „Az élet színpadáról le kell lépni. Pedig az élet színpadán mindig ott van a tarlatán- szoknyácskás szubrett, csak az mindig más.” Amikor jobban lett, egyikét órai kimenőket kapott orvosaitól. Ezeket a kimenőket önkényesen meghosszabbította, és az egyik -kimaradása után restellt visszamenni a kórházba, hát hazajött. Újból nagy akarattal, kitartóan, -szorgalmasan dolgozott, bár írásait elhelyezni valóságos művészet volt. Ö azonban minden alkalmat megragadott, hogy ne temessék el már életében! Egy hírlapi vitához az alábbiakat fűzte. (Levél egy fiatalemberhez. A Reggel 1932. november 21.) „Kedves öcsém! Azt hiszed, a „békeidőben” olyan könnyű volt? Igaz, hogy kilencvenkilencszer könnyebb, mint ma, de akkor is volt egy jó százalék, amely különböző bizonyítványokkal a zsebében, még különbözőbb tehetségekkel lelkében talán jobban küzdött, mint te - mégse csüggedt, mégse vesztette 415 megemlékezés
