Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám - Kende Sándor: Halálos dilemma (elbeszélés)
- Az életét! — köhög a tenyerébe az öreg.- Ha tetszett volna látni azt a szerencsétlen asszonyt! . . .- A saját életét!... Egyetlen mozdulat elég lett volna, úgy, reszkető ujjal is elég. Talán . . . Üjra emberré válhatott volna.- Mit tetszik mondani? Hogy emberré?! ... Én megértem az urat, persze, mert amint mondja, a tanárja volt. Belátunk mi, kérem, már mindent.- Ügy érezte volna, hogy újra ... Ha . .. ha meg tudta volna tenni... Ha mégis . . .- Nem vagyok méltó; ezt mondta, semmi mást. Ki hallott már ilyent!- Nem merte ...- Nem akarta!- Nem tudta ...- Mindegy.- Ha mégis...- Olyan, mint egy második születés; értem én, hogyan gondolja az úr! . .. Ezt a kockás ingű ember mondta, könyökölve, s nem gombolja 'ki a gallérját. És az ablakot se tárják itt fel soha. Csak az asszony győzd erővel:- Nem lehet kétszer születni! — kiált a férjére. - Ilyen csak a te fejedben van!- Egyetlen doktornak ise öröm, ha nem teheti meg; igaza van az úrnak, hagyd te csak.- A mentő is azt mondta, hogy egy perccel előbb még.. . Jaj istenem! Meg kell törölnie az arcát, és otthagy minket. A konyhából szól vissza:- Hát ilyen emberrel a kutya se álljon szóba! Hallgatunk. Nem ültem le - várom, hogy megmondják, hányadik emeleten találom. Nem tudom, miért vonja meg a vállát a férfi megint:- Többé nem ivott - közli. S a félesége ráosattan:- Figyelte a fene!- Pedig mi, kérem, megadtuk azelőtt a módját, nagyonis becsültük, így igaz. Amikor az első évben olyan igen beteg volt a fiúnk, itt ült egész éjjel és dörzsölte a hátát ecettel. Reggel telefonon hívták, aztán érte is jöttek, de ő nem mozdult innen, amíg le nem esett a láz. Ez faktum.- Nem állt itt szóba vele senki, azóta nem; ez a faktum.- Temetőbe nem jár? ... - kell megkérdeznem. Megbénulnak a csodálkozástól. Különben már éppen hellyel kínáltak volna.- Kihez? Volt ennek valaha is valakije?!... Mit tetszik mondani? Hogy felesége, ennek?!- Mariska, valaki egyszer beszélt itt ilyesmiről, de én se hiszem, akkora zagyvaság az egész! . . . Hogy a fia ki akart innen szökni, és lelőtték, vagy meg is szökött, az ördög ismeri ki magát; nem lehet adni a nagyszájúakra! Az anyja meg a vízbe ölte magát miatta. . . Nem igaz az egészből semmi, egy percig se higgye: olyan ember mondta, aki összehord -mindent, -mint cigány a szemetet! . . . Meg aztán rég nem lakik az már itt; nem is volt igazi lakó soha. Ebben a házban nem történt -ilyesmi. Ez csa-k amolyan ronda össze-visszaság, amilyeneket a tévében is kitalálnak. Én -mind lecsuknám, valahány gazember ennyi gyalázaton töri a fejét! Egy krimi, az ilyen vacak, pontosan -az, kérem. Rossz beszélni róla!- Igen. Szóval, hányadikon találom? Összenéznek. 402
