Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám - Simonyi Imre: Biztató (vers)
SIMONYI IMRE fiúk - az istenit hát nem látjátok azt hogy még ma is mi nyargalunk a harmódi gyep hosszán mi mászunk fel a csermői vadalmafákra mi lopjuk meg a nádban a szárcsafészkeket mi parittyázzuk be a süket kántor ablakát mi uszítjuk rókára a dinnyecsősz kutyáját mi játszunk a laposban tüzeset sarasat mi leskelődünk a Leveles partján az övig meztelen kenderáztató lányok után s mi készülődünk hogy majd egy napon felnövekedvén mint a jegenyék erősek leszünk mint Nagyvarga Gábor s Bodó Ilonka lesz a szeretőnk hát még most sem értitek fiúk hogy nem a mi lábunk fagyott el Voronyezs alatt hogy nem a mi szemünk folyt ki a lángszóróktól hogy nem a mi szemünk égett ki a szégyentől hogy nem mi sorakoztunk falnak fordultán feltartott kezekkel Majdanek drótjai mögött hogy nem minket gyaláztak a gyalázatosak hogy nem minket aláztak az alázatosak hogy nem minket utáltak az utálatosak hát nem hiszitek el nékem fiúk: rossz álom volt csupán az hogy megéltünk oly időt amikor gránát hasította fel oldalunkat — és szíveinket karmos asszonyok - s becsületünket hogy becstelenek dobálhatták be sárral s verseinket a heréitek herélték sorra ki ha nem hiszitek - játsszátok legalább hogy mi azóta is és mindörökké itt nyargalászunk a régi gyepen ittfelejtődtünk a régi gyepen- vészt sose látott sebzetlen nemzedék... 387 Biztató
