Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - Becht Rezső: Könyveim
Gyűltek a (könyvek, sokasodtak a polcok. Minden kötet, melyet könyvközösségemben üdvözölhettem, a birtcifcbavevés gyönyörét őrzi. Az elsők szerény, fűzött könyvecskék voltak: az Olcsó Könyvtár szürkészöld és a Magyar Könyvtár narancssárga sorozatai, de ezek a pár filléres könyvfiókák magukba gyűjtötték a hazai és a külföldi irodalom javát. A következő lépés a vörösborítású Legjobb Könyvök sora volt, amely tovább bővítette ismereteimet az idegen irodalmakkal. Lassan véget ért a kalandregények, bűnügyi történetek, a fantasztikus elbeszélések kora. Felváltotta a nagy irodaiam szeretete. Ennek külső jeleként, könyvpolcaimon megjelentek - többek között - a Lampel Könyvkiadó dom'bomyooiásos, többszínű, pompás nőszirommal agyondíszített tábláiba kötött (klasszikusok, köztük Dóczy Lajos fordításában Goethe Faustja. Ezt ugyan soha el nem olvastam, hiszen akkor már a német és a francia írókat eredetiben olvastam. Most már - a felsőgimnáziumban - a cselekmény érdekessége mellett mind nagyobb szerepet játszott a mű felépítése, a stílus, a mondatók és gondolatok színe, íze, az írás művészete. Ebben az időben indult meg a Nyugat, itatóspapír-szerű puha papirosra nyomva, haragoszöld borítólappal. A Nyugat költőivel és íróival - Ady Endrével az élen - benyomult életembe az új, a forradalmi magyar irodalom. Kik voltak a mi „idoljaink’'? A napszemű, minden titkokkal rokon Ady, a taná- rosan szürke Babits, -a csupa ideg Kosztolányi, a zömök testű, de annál magasabb szellemű Móricz, a halkan zengő Tóth Árpád és -a köréj ük csoportosuló többi prófétája az új idők új dalainak. Zsebpénzem javarészén most már a Nyugat kiadványaival gyarapítottam könyvtáramat. Jól megfértek az Insel-Bücherei tarkafedelű könyveivel és a francia kiadók citromsárga fedelű olcsó sorozataival. A matúra után a német könyvkiadás középpontjába, Lipcsébe kerültem. Diákszobám ahban a városrészben volt, ahol a nagy kiadók: Insel, R-ecl-am, Brockhaus, Kroner, Tauchnitz és társaik hatalmas épületei emelkedtek. A levegőben szinte érzett az ólombetűk különös illata, a költőik és írók gondolatai könywéválásának aktusa, a faliak mögött z-alk-atoltak a nyomógépek, a kirakatokból a szellemi élet állandó parádéja csábított. Gyűltek a könyvek. És még rohamosabban gyűltek, amikor az I. Világháború előtti utolsó békeévben Becsben, már mint önálló kereső, bújtam a könyvkereskedéseket és lantiquáriumokat. Aztán hat évre elszakadtam könyveimtől, de nem az olvasástól. A frontról átmentett könyvekből, a Nemzetközi Vöröskereszt és egy jótékony pekingi hölgy könyvkiilde- ményei'ből létre jött a fa-adifogolykönyvtár, melyet szinte az első betűtől az utolsóig elolvastam, amiről a megmentett olvasónaplóim tanúskodnak. Szibériából más emberként tértem haza. Bepólyázva Ázsia passzívabb életfelfogásába, kiábrándulva az emberből, folyton a magányt ikeresve, könyvekből építettem védőfalat magam köré. Ekkor már hét nyelven olvastam, és így könyvtáramban a külföldi irodalom nagyrésze az eredeti nyelven szerepel. Módszeresen vásároltam a könyveket, arra törekedve, hogy 'könyvtáram a világ- irodalom minél tökéletesebb keresztmetszete legyen. íróasztalom fénysátrában, vagy az ágy olvasólámpája alatt, az -évtizedek folyamán végigéltam ezernyi életet, végiggyönyörködtem az emberi gondolkodás hegyláncait és vógigborzongtam szédítő mélységeit. A könyvek fala pedig egyre nőtt körülöttem. Most már -súlyos, nagy könyvek nyomták a hétemeletes polcokat: a -szépirodalom mellett -művészettörténeti, filozófiai, 3°
