Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4. szám - SZÍNHÁZ - Mátyás István: Hét mű - nyolc előadás
vei fontosnak mutatott kifogásokat hangoztatva. A mű, színvonalát tekintve, sikeresen ismétli a korábbi Tahi-vígjátékokat. Pergő, cselekményes, látszik, érződik, hozzáértő Színpadi szerző műhelyéből került ki. Dialógusai szellemesek. Egyébként azonban a szerző ismert és megszokott vígjátéki elemekből építkezik. Mindig abból az elemből és ott, amelyikből és ahol kell. Erénye is, hibája is ez egyben a műnek. Erénye, mert így szabályosan, hibátlanul felépített darabot láthatunk, s hibája, mert éppen emiatt a rutinosabb nézők a fordulatokat szinte kivétel nélkül előre ki tudják számítani. A színpadi varázs vész el ezzel. A mű hőse, Csobáncz Endre író nem tudott jelentős színpadi (vígjátéki) hőssé válni, s a végére a darab is veszített a vígjáték igazát védő mondanivaló hangsúlyosságából. Pélervári István rendező a veszprémi bemutatón avatott kézzel irányította a figyelmet a sikerült dialógusokra, .a szereplők kiválasztása viszont a budapesti előadás rendezőjének, Lengyel Györgynek sikerült jobban. 4. ÉNEKES MADÁR Tamási Áron Énekes madár című művének igazsága a népmesék igazsága, ezért friss a mondanivalója csaknem négy évtized múltán is, s ezért volt és lesz időszerű mindig. Mai szerző Tamási Áron azért is, mert vannak színpadi művei, amelyeket ezután kell még igazán megismertetni nemcsak a fiatal, új közönséggel, hanem a régóta színházba járókkal is. (Érdekesség: laptársunk, a Tiszatáj, májusi számában kezdte közölni Tamási Áron Ösvigasztalás című színművét, ezt a Simon István előszava szerint „nagyon régen írt” Tamási-darabot, amely „nekünk mégis vadonatúj, hiszen most olvashatjuk először, s most került be egyáltalán a magyar irodalom kincsesházába”.) A népi játékok többségének lényege az élet és halál küzdelmének ábrázolása. Az írói megfogalmazás szintjén ez elsősorban a jó és a rossz küzdelmeként jelentkezik. Ez történik az Énekes madárban is: a tiszta, szép szerelem, az igazság csap össze a gonoszsággal. Győz az igazság. Mindez Tamási Áron gyönyörű nyelvén tolmácsolva jut el a nézőkhöz. Mesével átszőtt népi játék az Énekes madár, de nemcsak játék, nemcsak folklór. Az egyszeriben az általánost mutatja meg, mint minden jó alkotás, minden igazi mű. Éppen ezért van, ezért lehet a mai ember számára évtizedek elmúltával is mondandója, üzenete. A mesében mindig a jó győz a gonosz felett. A valóságban a győzelem általában nem ilyen egyszerű és tiszta. Éppen ezért a daráb máig ható és továbbra is érvényes üzenete: igaz, hogy a jó a rosszon egyértelműen és feltétlenül csak a mesében győzedelmeskedik, ennek ellenére mégis arra kell törekednünk, hogy a valóságban mindig jók legyünk. Kerényi Imre rendezésén érződik, hogy szívvel, kedvvel, szeretettel végzett munka, mégsem száz százalékban sikeres, mert éppen az általánosabb érvényű mondanivaló halkul el az előadás során, s a mesei szál erősödik fel kissé jobban, mint kellene. 5. KÉPZELT RIPORT . . . . .. egy amerikai pop-fesztiválról, adta két kiadásban is megjelent kisregényének címéül Déry Tibor, s ezt a címet tartotta meg a Vígszínház is a mű alapján készük színpadi játékhoz. A cím az egyedüli szinte, ami úgy került át a színpadra, ahogy a kisregényben is volt. Egyesek éppen azt nehezményezték, hogy a színházibeli ölőadás nem a Déry-mű megjelenítése. Persze hogy nem az, s szerintem nem is kell annak lennie. Nem lehet az. Déry Tibor egységében erős, nemes veretű szövege más formában nem jelenhet meg, 371
