Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Végh Péter: A munkásfiatalok és a művelődés - Vasváron
látozza élményeinek telítettségét, a narratív és elvonatkoztatott részletek arányrendszere optimális. Hol a szimbólum, hol az optikailag pontos kép ikerül túlsúlyba, előfordul az a patthelyzet, amikor a két különböző komponens egyensúlyba kerül, s ez a szó esztétikai értelmében nem jelent kompromisszumot, hanem eredményt. Mindenkinek van egy fája, Baróti Szabó Dávidnak is, Csontvárynak is. Simon Iván nyárélménye egy kőszegi gesztenyefához kapcsolódik, melyet a natúrótól az absztrakt tömörítésig igyekszik minden tartalmi és formai változatban megörökíteni. Ez a vonagló nagy fa időnként tavasz-tűztáncot lejt, máskor megnyugvást okoz. Akadnak erőtlenebb rajzóik is, melyek nem érik el a nagy fa lírai hitelét és látomásos erejét. E minőségingadozás arra utal, hogy Simon Iván nem mindig törődik eléggé a kép szemlélődés előzményeivel. Ezzel utaltam az előrehaladás lehetőségére is, hiszen e gondolati-megoldási szabatosság kivívása eredményezni fogja azt a ma még jelentkező hiányt, hogy festményei és grafikái nem azonos együtthatók alapján épülnek, nem eléggé szerves közöttük a kapcsolat. Várnai Valériának más a teendője; festői érzékenysége után bátorságát kell növelnie ahhoz, ha haladni akar a „szépművesség” egyre nehezebb és felemelőbb gyakorlatában. HEHLER LÁSZLÓ A ház, melyben lakik, a Badacsony első kaptatóján áll. Műterméből az örsi öböl karéját látni. A víz vonzza a szemet: reggelenként fénylik, vakítóan szikrázik, a fény áradása minden más élményt háttérbe szorít. Aki festő ebbe a káprázatba veti tekintetét, vagy lemond -a varázslatos jelenség ábrázolásáról - s ehhez nem kell kishitűnek lennie -, vagy higgadtan próbál a csoda nyitjára találni. Udvardi a titok fürkószője, és már-már megfestője. Képeinek arany és ezüst ragyogása rokon az örsi öböl hajnali tükrözésével, szikrázó remegésével, a jég csillogásával. Baján született 1929-ben. Először Rudnay Gyula ottani szabad-iskolájában ismerkedett az ábrázolással, majd 1948-53 között a Képzőművészeti Főiskolán tanult, Ber- náth Aurél, Főnyi Géza, Hincz Gyula és Domanovsziky Endre tanítványaként. 1958-ig Budapesten volt rajztanár. Első alkalommal a budapesti VIT kiállításon (1957) tűnt fel munkáival; a második díjat nyerte el. 1958 hozott fordulatot Udvardi festői fejlődésében. Megvált a tanári pályától, minden idejét és erejét a festésre szánta. Badacsonyba ment dolgozni. Az új környezet és a festői munkára fordítható idő megnövekedése fe Is zabad ítóan hatott rá. A Badacsonyi Állami Gazdaságban kapott otthont az első években - képeinek témáit a gazdaság munkásainak életéből vette. Pincében ikádat cipelő, bort szívó, az ital aranylását vizsgáló férfiak, szőlőt kötöző, kapáló nők szerepelnek akkori, jókora méretű vásznain. Mint jó tanítvány, nagyhatású mestere, Bernáth Aurél modorában festette meg témák. Képeinek sikere volt: itthon és külföldi kiállításokon szerepeltek, a festő 1960-ban Denkovits-ösztöndíjat, 1962-ben SZOT-díjat kapott. Udvardi Erzsébet festészete
